Amikor először tettem a férjem elé ezt a levest, akkor kissé megütközött, de hősiesen kóstolt. Kár, hogy nem videóztam le az arcát, ahogyan pillanatról pillanatra változott kétkedőből átszellemült imádattá – nem kellett hozzá három kanál se, közölte, hogy „hát most nagyon megleptél”, és falatozott tovább. Az első kanalat csak tisztességből nyomta le, de már akkor látszott, hogy mégse úgy van, ahogy ő gondolja. Aztán a másodikat már kezdte élvezni, a harmadiktól kezdve pedig gyakorlatilag habzsolt. Szegény kisfiam viszont, amikor meghallotta, hogy sepnótos leves lesz, felcsillant a szeme, viszont amikor meglátta, akkor annyira csalódott, már nem volt hajlandó megkóstolni – nem baj, még nincs hat éves, majd ő is megtudja, mi a jó.

Szóval ez a leves csalóka, ez eddig is kiderült. Viszont gyors is, ami ebben az ünnepi szezonban nem hátrány. Még trükkje sincs, vagy különleges hozzávalója, bár épp a napokban megküzdöttem a mirelit leveles spenóttal, mert mindenhol csak krémet, vagy pürét kaptam volna – ki érti ezt. A lényeg, hogy ha van 20 perced, és mirelit leveles spenótod, akkor ez a levesed is meglesz, ugyanis a többi hozzávaló azért legtöbbször van otthon (hagyma, fokhagyma, tojás és citrom). Érdekes, krémes leves, szinte egytálétel, ami nem a tejszíntől, hanem a tojástól krémes, ami ráadásul egy érdekes technika, amit így aztán meg is tanultál.