Valaki végiggondolta vajon, hogy a grillezés miért pont nyáron indul? Hiszen akkor van a legmelegebb, és még tüzet is kell rakni; amikor pedig megvan a jó parázs, akkor ott kell állni mellette és forgatni a húsokat. Az emberről csorog a víz (egyébként is), és keményen megdolgozik az isteni finom grillezett húsokért és zöldségekért, amit aztán a saját verejtékében úszva fogyaszt el. Jó, hát erre részben megoldás a jó sör, vagy egy laza fröccs, ez is a mutatvány része, értem én. Sőt, tudom is, hiszen amikor van rá lehetőségem, akkor én is eljátszom ezt a talán kicsit feleslegesnek tűnő sütögetést.

És akkor mindig meggyőzöm magam. Óóóó de mennyire nem felesleges. Semmi sem hasonlítható ahhoz az ízhez, amit a szabadon grillezett étel nyújt. Azt a füstös aromát nem tudja pótolni a folyékony füst sem,  gyerek és felnőtt együtt imádja a grillrácsról lekerülő vacsorát. Mert hát az említett okok miatt (MELEG!) ezt én csak vacsorára tudom produkálni. A férjem profi tűzrakó, gyönyörű, egyenletesen, forrón égő parazsat produkál, én pedig szállítom az ételt.

Az egyik tuti hozzávalóm, ami ilyenkor mindig az asztalon van, az a chimichurri. Ez a latin-amerikai szósz leginkább mindenféle marhához passzol, de a mi csirke és halszerető családunkban remekül megy ezekhez is. Pácnak és szósznak is használható. A marhát legalább három órára, a csirke vörös részeit egy, a fehér húst fél, a halakat negyed órára elég bepácolni. Mehetnek a grillre, hogy aztán készen is felfrissítse az ízüket ez a különleges szósz. Grillezett zöldségekhez is kiváló!