Bors gasztrobár egyik séfje. A minőségi streetfood elkötelezett híve

Budapest, Lyon, London voltak a legfontosabb szakmai állomásai séfként. Majd pedig jött A Konyhafőnök műsor és benne a zsűrizés, legutóbb pedig egy könyv, amiben stílusosan és lezseren mutat meg egy sor izgalmas trükköt.

A BBC GoodFood – a Világkonyha magazin főszerkesztője.

Eddigi életem során már rengeteg hobbit kipróbáltam és feladtam. De a sütés-főzés kislány korom óta a kedvencem. A nyers tészta lelkes kóstolgatásától eljutottam oda, hogy minél több sütit kipróbáljak, és a legnagyobb elismerés, ha azonnal elfogy, amit alkottam.

Ízes- édes- élet, gasztrohős. Liszt, tojás, cukor, csokoládé. Sok és tartalmas időtöltés a konyhában, "slow" életérzés. Ezenkívül fenntartható fejlődés, környezetvédelem, és utazás minden mennyiségben, hiszen minden hol el lehet lesni egy-két süteményreceptet, ami megédesíti az életet.

Az utazás, a zene és a jó ételek elkötelezettje, de persze ezt bárki elmondhatná, szerinte ő csak egy normális srác. Szakmáját nézve kapitalista, de szíve mélyén hippi, aki legszívesebben mihamarabb nyugdíjba menne és egy jótékonysági kávézót-bárt üzemeltetne valahol a tengerparton. A London-Karachi-útvonalról tudósítja az Ízes életet.

A balatoni séf a szezonok és a régió szerelmese, mindent frissen, akkor szeret használni, amikor érik. Halas, zöldséges fogásai kiemelkedők, de a véres hurkájáért is bármikor odaruccanunk.

Közgazdász vagyok. Eredendően. Anya. Elsősorban. Családcentrikus, gasztromán, kultúrfanatikus, zeneőrült, művészetkedvelő, humorfüggő, vállaltan hedonista. Tudatos vagyok. Céltudatos egyben. Mindenben a szépet, az izgalmasat, az újat, a minőséget kutatom és igyekszem magam is megalkotni, legyen szó a közegemről, szabadidőmről, az ételeimről, az életvitelemről. Rántom ebbe magammal a családomat és az arra fogékony barátaimat is lobogó hajjal. Mert hiszem, vallom, hogy mindez feltölt, a szürkének látszó hétköznapokat is bearanyozza, teljes értékűvé változtatja a létet abszolútértékben és -mértékben. Mindenki számára. Szeretek adni: ételt, italt, élményt, mosolyt, társaságot, életérzést, ölelést, barátságot, elismerést, és ha kérik, de csak akkor: tanácsot. Adom itt ezt most mind receptekbe, gondolatokba oltva jókedvvel, bőséggel.

Voltam már minden pszichológus szakasszisztenstől kezdve üzleti kommunikátorig, amiről a diplomám is szól. Mégis volt valami, ami végigkísért már a gyerekkortól: a főzés anyámat jelentette, és egy egész más élményt is, a nagyanyám főztjét. A mindennapok része volt, de mégis egy menedékhely: most is ez. Ez a szenvedély később tanulásra ösztönzött, és ma már az érdeklődésből szakma lett, mégis, a főzés még most is sokszor a zen, ahol mintha meditálnék, minden nyugodt, és a végén eggyé áll össze. Persze ugyanez egy éttermi konyhán nem így megy, ezt is megtapasztaltam, és nem utolsósorban ezért nem választottam ezt az irányt. Most magánembereknek főzök, kisebb társaságoknak, és néha tanítok is. A napjaim mostanában ugyan a gyerekeim köré szerveződnek, de a négy éves kisfiamat már be tudom vonni a munkába. Az 1 éves nagylány pedig inkább elvon tőle, de a piacra vele járok, és ő is kap az éppen aktuális kínálatból, sőt, ő az egyik fő ízlelőmesterem. Fejlövésem a tudatos főzés, az alapanyagok és főzési folyamatok ismerete, és a szezonalitás, vagyis a piac az én tükröm. Amit ott látok, megfőzöm, remélem, ízleni fog.

Hornyák Olivér vagyok, 26 éves. A vendéglátás a családomban több generációra tekint vissza. Már gyerekkoromban imádtam a konyhában segédkezni, így amikor eljött a pályaválasztás ideje, az osztálytársaimmal ellentétben én egy percig sem gondolkodtam azon, hogy merre tovább. A Vendéglátó iskola alatt a gyakorlati időmet az Aquincum szálloda éttermében töltöttem. Tanulmányaim befejezése után az Aquaworld Resort Budapest szálloda fine dining éttermében folytattam pályafutásomat, ahol öt évig dolgoztam. Jelenleg a Pannónia Filmstúdió bisztrójának konyhafőnöke vagyok.

A gombócokat lefagyasztásának titka, hogy először egy nagy tálcára rakva egyesével mélyhűtjük őket, és miután megfagytak, csak utána zacskózzuk, vagy dobozoljuk. Így nem ragadnak össze.