Mi sem lehetne természetesebb, mint az, hogy ősszel, pontosabban október 14-én, a desszert napján egy almás desszertet készítek. Nem mintha ez az ünnepnap nem éltethetné a cukrokat, a tortákat, a pohárkrémeket épp úgy, mint a süteményeket, de nekem ez az egyenlet állandó: ősz + desszert = almas süti. És annak ellenére, hogy nagy omlós tészta készítő vagyok, ami ugye pitékhez vagy galettekhez kell, az alma egy olyan jó kis alapanyag, hogy számos más finomságot is szoktam belőle készíteni, nem csak pitét.

Például bundás almát, vagy egy hasonló, olajban sült finomságot, ami kelt tészta és almadarabok keveréke, amit aztán olajban sütök ki, mintha egy almás lángos lenne. Vagy almapürével készítek pohárkrémet, esetleg a híres Tarte Tatint dobom össze gyorsan. Mostanában pedig rákaptam erre a nagyon egyszerű, de annál ízletesebb, ráadásul könnyen variálható almás sütire, amiben kicsit talán ijesztő lehet az olaj (főleg ennyi), de attól lesz ilyen puha és ruganyos. A tetejére pedig a krémsajtos-tejfölös máz nagyon is amerikai, és nem is biztos, hogy szükséges, de mivel a desszert napja nem világnap, hanem csak az Egyesült Államokban ünneplik, ma stílusosan megkentem a süti tetejét egy ilyen mázzal. Egyébként porcukorral megszórva, sőt, minden nélkül is jó kis édesség. Az pedig, hogy sok a variációs lehetőség az elkészítésénél, külön bónusz: más gyümölcsökkel, más fűszerekkel az alaptészta ugyanúgy működik, Én most megmutatom azt, amit a leggyakrabban készítek, az almás, diós, fahájas verziót, ti pedig egész nyugodtan engedjétek szabadjára a fantáziátokat!