Ha valaki, hát én imádom az eseményeket. Úgy megszervezni, mint részt venni rajtuk. Minden alkalom, egy szimpla hétköznap is szolgálhat alapjául egy remekbeszabott, emlékezetes partinak, amihez aztán elég egy jól megfogott koncepció és egy minden elemében arra felhúzott körítés, némi szervezőkészséggel, kreativitással, no, meg egy összehangolt lebonyolítással társítva …Meg, ugyebár, valamennyi idő, némi pénz és kevés extra kapacitás. Hogy a micsoda?!

A család, a barátok születésnapjai évről-évre inspirálnak. Idén magunk mögött tudhatunk már  egy sikeres konspirációt meglepetés buli tekintetében, már ami a másik felem májusi köszöntését illeti. A nagyobbik lányomnál sem estem kétségbe: tavaly ilyenkor kitaláltam, milyen zsúrt szeretnék csinálni. Mindent megálmodtam: a kajáktól a dekoron át a foglalkozásokig mindent. Mondom: nem estem kétségbe. Mostanáig. 26-án lesz (mire ez az írás megjelenik: volt) 10 éves. Családi köszöntés megszervezése: pipa. Na, de ami őt érdekli, a zsúúúúúr… vagy sokkal inkább 10 évesen: a buliiii…, nos, annak a napja vészesen közeleg, és én már most látom, hogy szorul a hurok. Hiába a fejben jól megkomponált részletek! Megvalósításukra egész egyszerűen… Nem. Lesz. Időm. Full pánik! B terv.

Nagy levegő. No para. Minden megoldható. Akkor sem kalandpark, akkor sem játszóház, akkor sem sablonok! Először is bele kell törődnöm: a meghívásokkal már rég el vagyok késve – 6 nap van addig. Mennyiiii?! INem baj. Spontán buli lesz. Már ha gyerekek esetében hétvégén beszélhetünk spontaneitásról és ennek tükrében bárki is beesik. A kaja a legkevesebb. Karfiolpizza. Mindig beválik. Házi limo/jeges tea szintén nem egy kihívás. Gyors tortára is van ötletem. Igazából csak arra van. Időm is.  Ezen felül mandula, mogyoró, friss gyümölcs, zöldségchips minden mennyiségben. (Ez utóbbi is érkezik a következő hetekben recept formájában.) Na, de a tematika! A kapcsolódó dekor és a foglalkozások! Előbbi nélkül az atmoszféra nincs meg, utóbbi hiányában a káosz uralkodik el. Ráadásul koedukált bulit akar a gyerek. (Nem korai ez még egy kicsit?!) Úgyhogy nem csinálhatok egy csajos pizsipartit. Különben is: az tavaly volt. Össze kell szednem magam és a gondolataimat!

Ha nem lesz jobb ötletem, hát leviszem őket a parkba számháborúzni. Mondjuk aztán akár csapatokra bontva a galerit, számkódfejtős feladványokat is csinálhatnak EGYMÁSNAK. (Nehogy már ezt is én! Törjék csak ők a fejüket!) Estleg egy szabadulós játék is lehet belőle… Áááá kezd alakulni! A végén még ez is meglesz! Mindenki kap egy számot. Csak úgy lehet egymást szólítani. Egész nap. Ez azzzz! Börtön balhé! Narancssárga fölső, farmer a dresszkód. Akkor viszont minek a pizza?! Kenyéren és vizen! Háhhhááá! …Csak hülyéskedem, persze, hogy kell az! Mi vagyunk a börtönőrök. Apával. Ő úgyis akkora, vele senki nem mer vitatkozni. Nekem meg a szám, ugye… Ők szökéseket tervezhetnek. Keresek is gyorsan egy társast, ami témába vág. Ajándéknak sem rossz a szülinaposnak. Tehát: megjönnek: szökött rabok mind. Számháború, Lebukás. Beszállítás. Rabosítás. Köszöntés és pizzaszünet. Becellázás a szobákba. Szabadulószobákba. Kódfejtés. Szökésterves társas. Rabfotózás. Csoportkép. Esti filmnézés. Keresek ide is valami tematikus vicceset, amit a 10 évesek is megnézhetnek. Aztán aki akar, nálunk “cellázik”, a többiek meg hazaveszik az irányt. Megvagyok. Már csak néhány kellék szükséges és néhány, talán még időben kiküldött meghívó. Újfent buli lesz nálunk. Aztán az is előfordulhat, hogy egész más téma kerekedik, Mindenesetre amíg nem tudok erről képekben is beszámolni, addig álljanak itt a tavalyi éjjel/nappal, fekete/fehér fergeteg pizsamaparti hangulatfotói.

Isten éltesse az én 10 éves Lolámat!