…azaz napi 2-3dl vörösbor elfogyasztásának jótékony hatásai – rám nézve

Sokakkal ellentétben én minden évben várom az őszt. Egész egyszerűen van az a pont, ahol meg tudom unni a nyarat – lételemem a változatosság e téren is. No, de azon túl, hogy imádom az eső illatát, az esőcseppek kopogását az ablakon, a kora őszi délutáni súrló fényeket, a színes levelek látványát, a levélégetés füstjének a hangulatát, az otthon melegebb melegét, amikor kint zord az idő… nos, mindezeken a romantikus szempontokon túl, van egy egészen prózai oka annak, hogy szeretem az őszt: végre lehet vörösbort inni!

Egy egész nyarat átívelő masszív fröccsözést követően (úgy ráadásul, hogy nem is vagyok egy fehérbor-, pláne rozérajongó) nekem megváltás, ha kicsit lehűl a levegő, és lehet pukkantani a jobbnál jobb testes vöröseket. Jó, azért nyáron is volt, hogy csaltunk, és egy-egy viharosabb, hűvösebb estén előkerült a bíborszín nedű.

Affelől senki nem kételkedik, hogy a minőségi (!!!) vörösbor jótékony hatással van a szervezetre, mert tele van vassal, antioxidánssal, rendszeres mértékletes fogyasztása segíti a vérképzést, véd a szív- és érrendszeri megbetegedések ellen, csökkenti a koleszterinszintet, bélfertőtlenítő, gyulladáscsökkentő hatású, blaaa-blaaa-blaaa. Ezt már mind kívülről tudjuk. Én azonban egyéb előnyöket is fel tudok sorolni, ami miatt a vörösbor meg én egy életre összekapaszkodtunk.

1. A bor lélekemelő. Segít egy hosszú nap végén helyreállítani a balanszot, megsimogatja a belsőnket, esetenként pedig, ha hazaérkezésünkkor vagyunk már olyan türelmetlenek, akkor a külsőnket is. Itt akkor aztán jöhetnek a jól bevált folttisztító mutatványok. A tények és a vörösborfoltok makacs dolgok.

2. A bor ellazít. Vacsora előtt is. Segít ledobni a (folttisztítás után felgyülemlett) napi feszültséget – néha még egy leszarom tabletta hatásával is vetekszik. Ja, hogy gyerekek? Hogy kik? Hogy vacsora? Hogy mi? Ilyenkor elszabadul a káosz, mindenki eszik, amit akar, fürdik, ha és amikor gondolja és alszik, amikor kidől. Én márpedig lazulok.

3. A bor paradés jókedvet hoz, ha a mértékletesség intelmét figyelmen kívül hagyja az ember. Kellő fáradtsággal társítva aztán jön a magunkat sorozatosan ismétlő, bőbeszédű, mindenkit szerető, imbolygó, szalagot húzó, extra vicces énünk, ami további parádés jókedvet hozhat.

4. A bor összehoz. Barátságokat alapoz meg a bor szeretete, a minőségi borfogyasztás közös élménye… vagy hívjuk ezt csak egy jó mentségnek a kollektív alkoholizmusra?

5. A bor elaltat. Kis mennyiség otthon, ágyban, egy fáradt nap után, nagy mennyiség, bárhol, bármikor, ülve, állva, ruhában, anélkül. Csak arra kell ügyelni, hogy mém ne legyen az emberből!

6. A bor az ételek ideális kísérője. Minden ételhez társítható egy hozzá illő pár, így ez nem lehet kifogás!

7. Mi, magyarok, kiváló borokat készítünk. Úgyhogy ez sem lehet kifogás!

8. A bordugóból remek kézműves dolgokat alkothatunk. Sok bordugóból.

9. A pénznek nincs szaga. A bornak van. De kit érdekel!

10. A bor nem hízlal. …Dehogynem!

…Amúgy meg mit számít, hogy a pohár félig tele van, vagy félig üres, ha bor van benne!