A húsvéti sonka az asztalon az ünnepi teríték fő szenzációja szokott lenni – ám a guszta küllemű hús felszeletelése néha bohózatba illik. És – valljuk be őszintén – az elkészítése is lehetetlennek tűnő kihívásnak tűnhet, egészen mostanáig.

Hogy jól átsüljön, ám ne száradjon ki a sertés vagy a pulyka, az mindig trükkös feladat. Ha el akarjuk kerülni ezt a stresszes műveletet, akkor megpróbálhatjuk mi magunk is főzni a sonkát. Kötözéshez a legjobb a konyhai célú madzag, ám ha pont nem találnánk az ünnepek hajrájában, akkor se essünk kétségbe: a fogselyem például biztonsággal bevethető. Ám arra ügyeljünk, hogy ne viaszolt vagy ízesített legyen, hanem minél nyersebb: ez még fura aromát sem ad a húsnak, illetve az olvadt wax okozhat gondot a sütőben is. Ez a zsinór egyébként még sajtvágáshoz is beválhat – a kecske termékek esetén mondhatni jobb is, mint a kés. Alufóliát szintén összetekerhetünk erős huzalok formájára, ám ez inkább a töltött húsoknál ajánlott. Ha fogpiszkálót vagy más fa pecket is bevetnénk, akkor előtte szívassuk meg vízzel őket, nehogy lángra lobbanjanak. Amit viszont eszünkbe se jusson a hússal együtt sütni-főzni, az a kézimunkázós fonal, a gumiszalagok és a hímzőcérna – ám ez utóbbi tojásfestéshez például bevett kötöző. Ha kényelmes húsvétra vágyunk, akkor eleve készen kapható, füstölt vagy főtt változatokból is válogathatunk, melyeket elég csak újra melegíteni. Ám egy kis friss mázzal még gusztusosabbá is tehetjük őket.

Ide köthető: Hogyan vált a sonka tradicionális húsvéti étellé?

Egy évben csak egyszer vágjuk fel ezt a típusú húst, és a legbonyolultabb szakasz valóban a csonttól való megszabadulás. Ha eleve csont nélküli sertés-darabot vettünk, akkor ez a téma fel sem merül, ám az íze miatt mégis érdemes a csontossal legalább egy kört futni. Ez a kemény rész különlegesebbé teszi az ízvilágot, illetve nedvesebben tudja tartani a húst. Ha lábszárat veszünk a láb alsó szakaszából, az némileg olcsóbb, ám a hús is kevesebb rajta – ami van, az ráadásul keményebb is. Felvágni persze könnyebb, ugyanis csak egyetlen csont húzódik meg benne.

A felső, faros rész jóval zsírosabb, így lágyabb és nagyobb a nedvességtartalma is. Szeletelni viszont kihívás, ugyanis van a csontnak egy íve, illetve még egy kis csípőcsont is kerülhetett a húsdarabba. Van, aki a tarjára esküszik, a lényeg az, hogy a kiporciózott „fél sonka” mennyiséggel nagyjából 14 ember lakik jól. Ha könnyítenénk a felszeletelést, akkor a félig kicsontozott opció a javallott: itt csak a combcsont marad a tömbben, a csípőből származó kemény részt már eltávolították. Éles, hosszú pengéjű késre lesz így is szükségünk, amivel bizony óvatosan kell bánnunk. Szeletelő villa is jól jön a művelethez, hogy stabilizálja a sonkát, miközben nyesegetjük. Egy erős, kétszárú fogó is megteszi egyébként, ám esztétikusabb a speciális villa, ami legalább egy évben egyszer előkerül a fiókból.

A vágódeszka kellően erős, nehéz és nagy is legyen, hogy ráférjen a teljes húsdarab. Amikor erőt fejtünk ki, akkor lehetőleg ne csúszkáljon össze-vissza a sonka alatt. Érdemes bordázott deszkát használni, ami a sonkából távozó levet összegyűjti – ez a takarításnál is jól jön. A frissen sült sonkát fektessük pihenni a deszkára, méghozzá a hús vágott felületére. Így jobban kézre fog esni a csont, ami a szeletelés szempontjából jól jön. A hús tetejébe szúrjuk be a nagyvillát: lehetőleg jó mélyre jusson, hogy stabilan tartsa a sonkát – a kést viszont ne akadályozza vágásnál. Ha megvan, hol húzódik a csont, akkor annak mentén nyessünk le egy nagyobb adagot, a deszka irányába haladva. Aztán ebből szeleteket vágjunk függőleges irányban, fél centinél kicsit vastagabban (6,35 mm). Vacsoraként tálalva ez elég vastag, ám még szendvicsbe is épp befér. A szeleteket rendezzük tányérra, majd fedjük le fóliával, nehogy csócsálós cipőtalpakká szikkadjanak.

Majd jöhet a csontos rész feldarabolása: a csont legyen párhuzamos a vágódeszkával. Bökjük a szeletelő villát egyből a csont mellé, majd óvatosan kezdjünk szeleteket nyesni. A kés lehetőleg ne érjen a csonthoz, hanem fordítsuk el úgy, hogy leválaszthassuk róla a húst. A csontot további felhasználásra tegyük is félre, főleg ha számottevő husi maradt rajta. Vendégeknek már nem adnánk, ám ha lefaragjuk a csontról a cafrangokat, abból remek casserole, töltött vagy rakott krumpli ízesítő jön ki. A csontot és a főtt sonka levét bablevesnek gondolhatjuk újra, illetve egyéb bab-ételek is befogadják a „maradékokat”. Ha nem azonnal állnánk neki a főzésnek, akkor fél évig a fagyasztóban, bezacskózva pihenhetnek is ezek a hozzávalók.

Ezzel is számolhatsz:

Kedvenc receptjeink következnek a húsvéti maradékok felhasználására

Perzsa
Forrás: tasteofhome.com / thespruceeats.com