Amikor a pénisznek a szádban semmi köze a szexhez - ezek a világ legbizarrabb kajái
2022. December 11.Szétnéztünk egy kicsit a világ legbizarrabb kajái között. Rettenetes dolgokra bukkantunk, de szerencsére nem félünk a perverz gyönyöröktől. Elvégre a gasztronómiában pont az a legszebb, hogy amíg valami az egyik embernek undorító, ugyanaz egy másiknak a legnagyobb csemege az egész világon. Most azonban olyan kajákat gyűjtöttünk össze, amikhez nem az alapján viszonyulunk, hogy szeretjük-e az ízét, vagy sem. Hanem, hogy el tudjuk-e fogadni azt, hogy extrém, bizarr alapanyagokból készültek.
A lélek tükre és a kakas töke
Nyilván a vegánok teljesen mást gondolnak erről, de mi most a húst egy teljesen hétköznapi hozzávalónak tekintjük, ami a zsírtól, bőrtől és a csontoktól megszabadítva, tökéletes kis kockákra vágva, szaftban vagy levesben úszva az egyik legkívánatosabb dolog a világon. Az állatok teste azonban nem csak tökéletes hússzeletekből áll, a dolog ott kezd véleményes lenni, ha az állat esetleg egészben van, vagy felismerhetőek nagyobb részei, esetleg nem csak a színhús kap helyet a tálon.
Annak ellenére, hogy sokan nem szeretik, az állati belsőségek nem számítanak igazán extrém alapanyagnak, minden kultúrába fogyasztják őket, jó az ízük, jó az illatuk, jó az állaguk, ráadásul tele vannak hasznos nyersanyagokkal. A skót haggis nem is sokban különbözik a mi hurkánktól, pacalt is rengeteg helyen fogyasztanak a világon. A legtöbb helyen igyekeznek a teljes állatot elfogyasztani, a fülétől a farkáig. Van azonban pár állati alkatrész, amihez kicsit különlegesebb a viszonyunk.
Aztán ott a vér, a vér, a vér
A vér megítélése már sokkal ellentmondásosabb, hiszen sokan már a látványától is rosszul vannak. A vérzés, az alvadt vér maga a horror, ennek ellenére a világ számos részén a legnagyobb fantáziával készítik el ezt a kiváló proteinforrást. A magyar disznótorok reggeli hagymás vér fogása és a véres hurka csak az alapfok. Sűrítenek vele levest, szószokat, színeznek vele lepényt, és alvadt formájában is számos ragu alapanyaga szerte a világon. Skandináviában hatalmas kedvenc a blodplättar, vagyis a vérpalacsinta:
A legkevesebbet az innuitok vacakolnak vele, ők ugyanis nyersen, még folyós állapotában isszák a fókavért.
Állati szem….
Találtunk egy másik alapanyagot is, ami minden állatban megtalálható, de az elfogyasztása tényleg erős gyomrot kíván, ráadásul elképzelni sem tudjuk róla, hogy túlságosan finom lenne. Meg nem is túl jó érzés, ha egy szem bámul ránk vissza a tányérból. Igen, konkrétan az állat szeméről van szó, amit néha magyar disznótorokon az abálóból kikerülő főtt disznófejből is megesznek egyesek, de ezt inkább a pálinka hatásának tudjuk be, ez a szerv ugyanis legtöbbször a kutyák tányérjában végzi. Nem úgy a Távol-Keleten, ahol a hatalmas tonhal szemgolyókat pár darabos kiszerelésben, csomagolva lehet megkapni a piacokon. Az íze és az állaga állítólag a polipra és a tintahalra emlékeztet. Mi nem valószínű, hogy ki fogjuk próbálni:
Az sem nagyon vitás, hogy a nemi szervek elfogyasztásához is különös gusztus kell. A kakashere pörkölt nálunk sem ismeretlen, és a legtöbb helyen a sertések ivartalanítása után sem a kukába, hanem egy kiadós rántottába kerülnek a herék. A pénisz elfogyasztása viszont már igazi hősöket kíván. Nekik tudjuk ajánlani a Guolizhuangot, vagyis a hírhedt pekingi pénisz éttermet, ahol többfajta állat nemi szerve is tányérra kerül.
Kenguru, krokodil, rovar a tányéron
Egyes ételek esetében csak azért gondoljuk őket extrémnek vagy bizarrnak, mert a világ másik végéről származnak, és soha nem találkoztunk velük, ami viszont nekünk egzotikus, az máshol teljesen megszokott. Van, ahol nyilván teljesen hétköznapi kengurut, krokodilt, rovarokat, puhatestűeket, hüllőket enni sülve-főve, vagy akár nyersen, és a miénktől jelentősen különböző kultúrákban pedig olyan állatok is asztalra kerülhetnek, amik nálunk elvi-erkölcsi okokból soha. Ha viszont egyetlen ételt kellene kiemelnünk az egzotikus vonalról, akkor az nem a nyárson sült skorpió, vagy valamelyik koreai, kutyából készült étel lenne, hanem a kínai madárfészek-leves.
Őszintén szólva fogalmunk sincs, hogy juthatott eszébe bárkinek, hogy ebből ételt készítsen!
A rendkívül drága fogás valóban madarak fészkéből készül, egészen pontosan fecskefészekből, amit sziklák oldalairól gyűjtenek be, elég fáradtságos és veszélyes munkával. Ebből aztán kiválogatják a faágakat és fűszálakat, ami pedig marad, az a megszilárdult és fehérjékben nagyon gazdag fecskenyál, amivel az állat összeragasztotta a fészkét. Na ez megy aztán a levesbe. Te ennéd?
A jót is el lehet rontani
Olyan is van persze, hogy egy teljesen hétköznapi alapanyagból sikerül valami extrémet csinálni, ennek iskolapéldája a Skandináviában népszerű rohasztott hal intézménye. A fermentálás/erjesztés az ételek tartósításának egyik elég elterjedt módja, de amíg egy uborkának ropogós állagot és finom savanyú ízt kölcsönöz, vagy megadja a dohány, a kávé és a tea végső zamatát, addig a halak esetében a mérhetetlen, gyomorforgató bűz az, amit hozzá ad az ételhez. Alaszkában tepa, vagy csak egyszerűen stinkyheads, vagyis büdös fejek néven fut a föld alatt hordókban rohasztott lazacfejből készült ételkülönlegesség. Svédország egyik nemzeti nevezetessége a Surströmming, ami egy speciális hering konzerv, jellegzetesen púpos, az erjedés miatt keletkező gázok által felfújt dobozzal. De mind közül talán a leghíresebb az izlandi hákarl, vagyis a rohasztott cápahús, amit fából készült, több emelet magas kunyhókban érlelnek. A megkóstolása felér egy kalandtúrával.
A rohasztott hal persze nem azért született meg, mert az emberek szeretik a büdöset, hanem mert bizonyos korszakokban egyszerűen drága volt a só, és kellett egy másik módszer a tartósításra. Erjesztett halból készült a ókori rómaiak egyik közkedvelt szósza, a garum, de a keleti konyhában most is mindenhol használt halszósz is lényegében ebből áll, és a Worcestershire-szósznak is ez az egyik alapanyaga.
Kevésbé szexi tojások
A tojás az élet egyik szimbóluma, egyetlen tökéletes sejt, amiből egy egész élőlény kifejlődik. Az egyik legjobb fehérjeforrást, és szinte mindenki szereti… egészen addig, amíg a Távol-Keleten kezelésbe nem veszik! Dél-Kelet-Ázsiában szinte mindenhol elterjedt fogás a balut, ami lényegében egy tojáshéjban főtt, majd onnan elfogyasztott egész kacsaembrió… erről inkább nem teszünk ide képet. Szintén bizarr, bár talán kicsit kevésbé gusztustalan a híres kínai száznapos tojás, amit három hónapig érlelnek egy sós-meszes folyadékban, ami teljesen átalakítja a feltöretlen kacsatojás belsejét.
És ha már száznapos tojás, itt nem árt megemlíteni a szintén Kínából származó százéves leves legendáját sem, ami az európai gasztronómiában mint mesterleves ismert. Ez lényegében egy olyan alaplé, amit a konyhán aztán több étel elkészítése közben felhasználnak. Húsok főnek benne, amiket aztán kiszednek, a levet pedig újra és újra felforralják, így nem romlik meg. Állítólag akár évekig használható, ha minden előírás szerint zajlik, de mi azért félve kóstolnánk meg!
A tej erő, egészség! És tabu.
De hogy ne csak a régi, tradicionális gusztustalanságokról beszéljünk, a végére hagytunk egy extrém kaját, amit az elmúlt tíz évben termelt ki magából az emberiség. Van ugyanis egy állati eredetű nyersanyagunk, amit az egész bolygón fogyaszt az emberiség, nyersen és feldolgozott formában is. Sok másik fajtól elvesszük, és bármilyen életkorban fogyaszthatjuk, de ha a saját fajtánk adja, akkor csak egy egyedtől kaphatjuk, tőle is csak egy viszonylag rövid ideig, utána viszont elég nagy tabuvá válik. Igen, az anyatejről van szó. Egy felnőtt férfi megihatja egy tehénét, de nem kóstolhatja meg egy nőét? Hülyeség! Legalábbis így gondolta pár éve Daniel Angerer séf, aki azzal került be a hírekbe, hogy a felesége anyatejéből készült sajtot is az étlapra tette. Ezzel kívánunk mindenkinek jó étvágyat, szóljatok, ha kipróbáltátok valamelyiket a fenti listáról!
Az anyuka, aki anyatejes kísérletével felrobbantotta a netet
