Előírás szerint a töltelék mennyisége legalább a késztermék 40 százalékának kell lennie, ez alatt ugyanis csak tekercsről beszélhetünk – sajnos azonban a legtöbb esetben a párezer forintos bejgliknek semmi közük nincs a valódi termékhez, amit a vásárló keres. 

“Már az első, külső jegyek is rendkívül árulkodóak, ha nem szépen és részletgazdagon márványozott a bejgli, akkor a lekenések közötti pihentetési időket és technológiát nem tartották be (vagy túl vastagon kenték le tojással). Ha túl sötét a külső felülete, akkor félő, hogy magasabb hőmérsékleten sütötték és valószínűleg emiatt hamarabb ki is vették a sütőből, így a bejgli közepe akár kissé nyers is maradhat. Repedések lehetnek a felületén, a Magyar Élelmiszerkönyv is megengedi, hogy apró repedések előfordulhatnak az összes felület 10 százalékán. Fényes a felülete a jó bejglinek, a színe vörösesbarna, vagy aranybarna, egyenletesen márványos”

– árulta el a Pénzcentrumnak Erdélyi Balázs, a Magyar Cukrász Ipartestület szakmai elnöke. A szakember azt hozzátette, hogy ha a bejgli szép csigavonalban végződik, akkor már bízhatunk abban, hogy egy kicsit jobban odafigyeltek a készítésére és valószínűleg egy hagyományos technológiával készült bejglivel állunk szemben.

“Az Élelmiszerkönyv szerint már 40 százalékos töltelékaránytól hívhatjuk bejglinek, de a cukrászatokban leginkább a 45-50 százalék közötti töltelékkel készítik a kollégák a bejglit, mert a vendégek többsége a több tölteléket tartalmazó termékeket keresi. Ha ismerjük a cukrászdát, ha kóstoltunk már más terméket tőlük és az előző kitételeknek megfelelnek a külső jegyek is, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy finom bejglit fogunk kapni”

– fejtette ki a szakmai elnök.

Évente 20 százalékkal emelkedik azok száma, akik már a bejglit is egészséges változatban készítik el