Három különböző fajtáját különböztethetjük meg a kitermelés helye szerint, a kősó és tengeri só mellett, sós forrásvizekből is előállítanak lepárlással úgynevezett szalinasót. Van finomított és finomítatlan, jódozott, füstölt és fűszeres só is.

Mindenki ismeri

A kősó kinézetre talán a legkevésbé kifinomult fajta, sóbányákban termelik, őrlés után szitálják. Ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmaz, ezért nem igazán fehér, de a konyhasónál mindenképp egészségesebb. A kősó a konyhasó egyik alapanyaga, amit természetesen már finomítással állítanak elő. Szemcséje apró és hófehér, amihez gyakran tapadást gátló adalék anyagokat is kevernek. Sóbányákból persze nem csak a tömegméretekben gyártott konyhasó alapanyaga kerül elő, de néhány különlegesebb fajta is. Például a Himalája só, ami nagy szemű, szinte átlátszó kristályokból áll, vas-oxid tartalma miatt kissé rózsaszínes. A királyok sójának tekintik, mert ásványi anyag és nyomelem tartalma könnyen felszívódó, ezért rendkívül egészséges. A  Közép-Indiában bányászott fekete só, amit csak őrölnek, füstös, tojásra emlékeztető és szürkés-rózsaszínes árnyalatát szintén gazdag ásványi anyag tartalmának köszönheti. A kóser só szintén sóbányákból származik, nagy szemcséjű, ugyanakkor könnyen oldódó sófajta, különösen alkalmas tartósításra.

Lepárolt virág

A természetes úton elpárologtatott tengervíz után marad hátra a tengeri só, rengeteg ásványi anyagban és jódban gazdagon. Persze itt is találunk nevezetes fajtákat, a Fleur de Sel az egyik legismertebb, legdrágább francia sóvirág, amit természetes úton, lepárlással állítanak elő. A Sel Gris Normandia és Bretagne aranya, szürkés színéről és durvább szemcséiről ismerszik meg. A franciák örök riválisának, az angoloknak is megvan a maga legendás sója, a Maldon, amit kétszáz éve termelnek ki, tehát Viktória királynő is bizonyosan élvezhette. A történelmi távlatokból érkező, szilánkos sópelyhekből álló fehér anyag füstölt változata is népszerű. Hawaii szigetéről származik az Alae só, amit a helybeliek évszázadok óta ismernek, barnás-vöröses színét a vulkáni kőzetek hatására nyerte el, a helyi ételek elengedhetetlen ízesítője. Ha tehetjük, kísérletezzünk, csak a tapasztalat mutatja meg, melyik és mitől lesz életünk sója.