Ismerős az a helyzet, amikor a konyhai manőverek idején a gyerek eltántoríthatatlanul lábatlankodik kéz alatt, és te szimplán nem jutsz egyről a kettőre?

Épp pulyka tikka burgert gyártottam a lányaimnak házi római köményes lepénykenyérrel, joghurttal és céklalevélsalátával, miközben “ezek” csak jöttek és jöttek, percenként kérdeztek, mondtak, összekaptak… szóval folyamatosan kizökkentettek. Van, hogy az effajta kiképzést jobban bírom, van, hogy kevésbé. Van, hogy kreatívan megoldom, hogy leszereljem vagy lenyugtassam őket, van, hogy kiszalad egy türelmetlen mondat, esetenként magas C.

Hétvége volt. Nem sürgetett semmi és senki. Viszont ha már pulyka, hát kipattant egy kósza gondolat. Mi lenne, ha úgy “halkítanám le” a lányokat, hogy bevonom őket a pulykázásba, mindezt persze olyan formán, hogy kivételesen távol tartom őket  a konyhától? (Igen, van, hogy egyedül jobban szeretek én is alkotni, belemerülni a gondolataimba, vagy épp koncentrálni egy feladatra – terápiás jelleggel hat, kikapcsol.)

A lányaim imádnak kézműveskedni. Tudtam, hogy erre harapni fognak! Pulykát fognak készíteni! Ha tetszik, ha nem! Hát persze, hogy tetszik!

Berongyoltam a vendégszobába, ahol a kreatív fiókjaim vannak, tele mindenféle alkotáshoz felhasználható cuccal. Nem kezdem el sorolni, mi minden van ott, elég hozzá annyi, hogy én nagyjából semmit nem dobok ki, mert minden jó lesz valamire. Ezért raklapszám állnak a WC papírt tekercsek, a fém konzervdobozok, a csomagolóanyagok, anyagdarabok, préselt levelek, stb. Előtúrtam egy halom dolgot, megálmodtam belőlük egy koncepciót, végül leszűkítettem a hozzávalókat arra a néhány dologra, amiből a papírpulyka születik majd, és eléjük borítottam az asztalra. Volt nagy izgalom!

Innentől már csak néhány sablont kellett rajzoljak fejből, illetve az ő mancsaikat felhasználva, és a kezükbe nyomni mindent, hogy vágják ki, ragasszák össze. Volt csend, alkotás, béke, nyugalom, és egy bájos végeredmény.

Rendhagyó módon így most nem egy ételnek, hanem ezeknek a papírpulykáknak a “hozzávalóit” és az elkészítésének módját osztom meg.

• 1 fekete kartonpapír
• 3-4 színes kartonpapír (nekem most őszi színek voltak otthon gyűrött kartonból, de bármilyen működik)
• 2 parafadugó
• 4 felragasztható szem
• 2 színes toll
• 1-1 kis darab piros és narancsszínű karton
• 1 olló
• 1 ragasztóstift
• 1 fehér toll
• 1 vastag filc

A fekete kartonra a fehér tollal rárajzoltam egy tetszőleges pulykatestet lábbal, fejjel. A lábak között meghagytam az átlósan satírozott darabot, mert azt terveztem hátrahajtani támasztéknak, míg a lábakat előre hajtva kívántam biztosítani, hogy ne boruljon majd föl a madár. A narancsszínű kartonra háromszögeket rajzoltam (csőrök), a pirosra cseppformát (csőr melletti bőrlebeny). A lányok kezét a színes kartonokon körberajzoltam.

Ezen a ponton mindent átadtam sok szeretettel, hogy vágják ki a formákat ügyesen. (Ezzel jó sok időt nyertem, be is gyúrtam a fasírtokat és a tésztát.) Amikor a formák elkészültek, a lányok mindent felragasztottak  kedvük szerint: a csőrt és a bőrt valamint a szemeket a fej elülső oldalára, a színes kézformákat hátulra faroktoll gyanánt és a tollakat a feje hátuljára “hajnak”. Itt már volt időm beszállni és  befejezni a műveket. A lábakat előre hajtottuk, a lábfejeket föl, a talpakat fehérrel bepöttyöztük. A támasztékot hátrahajtottuk, és a parafadugót mind a támasztékhoz, mind az arra merőleges faroktollakhoz ragasztóval rögzítettük. Mire ezzel mind megvoltunk, párhuzamosan el is készültem a vacsorával, amit együtt jóízűen elfogyasztottunk.