Egy biztos, a tojáslikőr eléggé megosztó ital; van, aki imádja, van, aki nem, és akad olyan is, aki nem érti, minek ez a nagy felhajtás körülötte. Sok családban hagyomány ez az ital az ünnepekkor, másoknál pedig még hírét sem ismerik. Honnan is ered ez az ital és miért isszák sokan pont karácsonykor?

Az elnevezés (eggnog) ad egy kis segítséget a történelmi háttér feltárására. Az előző századokban a likőr (vagyis a ’nog’) egy erősebb fajta sör volt, amelyet a Norfolk (Anglia) környéki kocsmákban fogyasztottak. A valószínűleg idekapcsolható shetlandi ’nugg’ szó a felmelegített sört jelenti. A ’nogging’ szó pedig egy bizonyos mértékegységre, pontosan egy kis kancsóra (kb. 1,5 dl) utal – Írországban használják még ma is.

A tojáslikőr egyébként tojás, tejtermék, cukor és (tradicionálisan) alkohol keveréke. Az angolok már több száz éve fogyasztják ezt az italt, Amerikába az első telepesek által jutott el. Az angolok uralta Karibi térségben hódított a rum, később a whiskey vált a top 1 itallá – a farmerek gyakran whiskey-t készítettek a terményekből. Mivel a fiatal amerikai gazdaság alapköve volt a mezőgazdálkodás, ez állattenyésztést is  jelentett. Sok állat=sok tej, sok tojás. Na meg a whiskey. Tehát tej+tojás+alkohol=tojáslikőr.

Korabeli folyóiratokban és naplókban olvasható, hogy a tojáslikőr karácsonyi hagyomány volt akkoriban. De hogyan találkozott és ragadt egymáshoz a karácsony és az alkoholos ital? Egész évben elérhetőek az alapanyagok, viszont el tudod képzelni, hogy a farmer egy meleg nyári napon tojáslikőrt nyakal? Inkább az ünnepi időszakban, amikor már nem kell a termésekkel foglalkozni, csak pihenni és enni-inni.

A tojáslikőr elérheti a 20%-os alkoholtartalmat is, így az tartósítja az italt – akár hónapokig is eláll.

Tehát miért is isszuk? Talán történelem, talán hagyomány. Talán, hogy kikapcsolódjunk, talán, hogy elteljünk, vagy berúgjunk. Talán azért, amiért minden mást is csinálunk az ünnepi időszakban.

forrás: thekitchn.com