Minden megyébe egy Anyukámat! – ennél többet aligha kívánhat magának az utazó. Legalábbis az elkövetkező 10 évre. Az tényleg gasztroforradalom lenne, ha az efféle szívvel-lélekkel vitt családi vállalkozások – amelyeknek nemcsak a romantikus rokoni összefogás, hanem a profi konyha is jellemzője – elterjednének itthon. Amíg erre várunk, addig is Encsre zarándokolunk.

Pizza, testvériség!

A Dudás-testvérek fával, rusztikus dekorral berendezett éttermében, zegzugok, nagy asztalok, kiskert fogad, szinte minden típusú étkezésre helyet biztosítva. És készüljünk rá az elnyúlós, békebeli evészetre, hiszen a fővárosi árakhoz képest ugyanannyiból itt jóval többre fogja futni: sima 4 fogással, és kísérővel is számoljunk, mert lehetetlen kihagyni akár a toszkán pacalt, vagy a bivalymozzarellát, a pizzáról nem is beszélve, és akkor még nem is ettünk semmit. A kemence központi eleme a térnek, így több is lesz belőle, mint konyhai eszköz, szervezi és elosztja a hely működését. Az itteni rántott csirkéért, a távolságot meghazudtolva akad, aki reggel autóba vágja magát. A házi morzsában sült szárnyas egyszerűségében hódít. És nem lanyhul a lelkesedés az étlap hátsó része felé sem, könnyű, gyümölcsös, csokoládés megoldások szinte mindig vannak. A kávéról, büszkeségükről pedig előszeretettel mesélnek a házban. Aki kíváncsi lett, tudja, mi a dolga.