Elkészítés

A saksuka afféle nemzeti fogás… hogy igazán őszinte legyek, több nemzeté is. Az izraeliek, a palesztinok, a tunéziaiak, és a marokkóiak is meg vannak róla győződve, hogy ők voltak az értelmi szerzők, ám ami ennél sokkal fontosabb: ez az eredetileg paradicsomból és paprikából, tojással készült reggeli fogás remekül összehozza a különféle kultúrákat. Ahogy mindig mondani szoktam: a közel-keleti béke akkor valósul meg, ha megtanuljuk egymás vallását és társadalmát épp úgy értékelni, mint ahogyan inspirációt merítünk egymás kulináris kultúrájából. Ilyenkor születhetnek igazi csodák – mint ez a zöld saksuka, amely egyre több menő tel avivi kávézóban kerül fel a menüre, és amelyben – az egyre csak növekvő vegán, azaz semmilyen állati eredetű összetevőt sem fogyasztó közösség kedvéért – a tojást legtöbbször tofura cserélik. Amellett, hogy királyi reggeli (a nap bármely szakaszában), rendkívül egészséges is: hasznos proteinforrás, és tele van jótékony vassal, amely elengedhetetlen a vérképzéshez. Én rusztikus serpenyőben szeretem készíteni, és frissiben tálalom, majd rozskenyérrel tunkolom ki az utolsó cseppig.

 A sütőt 180 fokra melegítem, a cukkinit felkarikázom nagyjából félcentis szeletekre, alaposan meghempergetem őket olívában, majd sóval, borssal hintem meg őket, és sütőpapírral bélelt sütőbe dobom őket.

Amíg pirulnak, olívaolajon vékony szeletekre vágott fokhagymát pirítok, ám mielőtt feketélleni kezdenének, utánuk küldöm a spenótleveleket, és alaposan átforgatom, majd kislángon hagyom, hogy párolódjanak.

Mindeközben vékony karikákra vágom az újhagymát, a kelkáposztát pedig falatnyi méretű cafatkákra tépkedem. A bazsalikomot megfosztom a száraitól, majd ez a zöld keverék mehet is a serpenyőbe. Alaposan összeforgatom, hagyom, hogy sercegjen kedvére, és gálánsan megfűszerezem.

Mielőtt leégne, kiszáradna, vagy totál feketére váltana, fellocsolom egy kis kókusztejjel, majd hagyom, hogy a folyadék nagyja ismét elpárologjon – ez tökéletes időzítés ahhoz, hogy a cukkini szeleteket megforgassam a sütőben, hogy mindkét oldaluk szépen megpiruljon, de azért ne szottyosodjon meg.

A tofut az ujjaim közt túró-szerűvé morzsolom (ha túl száraz, megkínálom pár csepp olívával és kókusztejjel), sózom, borsozom, meghintem a himalájai, kénes fekete sóval, majd villával összedolgozom.

Utoljára alaposan átkeverem a saksukámat, esztétikusan elhelyezem a tökéletesre pirult cukkiniket a zöldség-ágyon, majd rákanalazom a morzsolt tofut is. Friss zöldfűszerekkel – petrezselyemmel, koriander zölddel, esetleg kaporral, vagy akár még több bazsalikommal és újhagymával, vagy snidlinggel tálalom.