Sajtos-kekszes csirke. Sajtos-kekszes csirke?

Naná! Horvát Sára mutatja is, hogyan készül.

2019. március 25.

Kapható itt nálunk Floridában egy Cheez-it néven futó, nagyon-nagyon cheddar sajtos, sütőben sült, apró, négyzet alakú ropogós keksz. Szinte tökéletes zsemlemorzsa helyett, erre akkor jöttem rá, amikor a csirkét akartam panírozni a vasárnapi ebédhez, de a zsemlemorzsás doboz alján csak néhány morzsa üldögélt szomorúan. Gondoltam, megosztom ezt a receptet, mert otthon is kapható sajtos kréker, bár tény, hogy nem ennyire neon narancssárga. Viszont nagy sikert aratott, sőt a gyerekek másnap ebédre is ezt vitték az iskolába, így most már nem csak uzsonnára pakolok nekik Cheez-it kekszet, hanem ebédre is a vele készült csirkét.

Hozzávalók

4 személyre

½ kg csirkemellfilé vagy csirkecombfilé
2 tojás
20 dkg sajtos kréker

Elkészítés

Előmelegítjük a sütőt 180 °C-ra, és kibélelünk egy tepsit sütőpapírral. A filéket kisebb csíkokra vágjuk, leitatjuk róluk a nedvességet.

Felverjük a tojásokat egy kevés vízzel, a krékert pedig zárható zacskóba tesszük. Nyújtófával párszor végigmegyünk rajta, hogy összetörjük (nem baj, ha nagyobb darabok is maradnak benne), majd egy tányérra szórjuk.

Belemártjuk a csirkét először a tojásba, majd a morzsába, és a tepsibe fektetjük. Nem szükséges olajozni, mert a krékerek önmagukban is elég zsírosak. A csíkok vastagságától függően kb. 15 perc alatt készre sütjük. Tálalhatjuk rizzsel vagy mártogatóssal is.

Horvát Sára receptje

Voltam már minden pszichológus szakasszisztenstől kezdve üzleti kommunikátorig, amiről a diplomám is szól. Mégis volt valami, ami végigkísért már a gyerekkortól: a főzés anyámat jelentette, és egy egész más élményt is, a nagyanyám főztjét. A mindennapok része volt, de mégis egy menedékhely: most is ez.

Ez a szenvedély később tanulásra ösztönzött, és ma már az érdeklődésből szakma lett, mégis, a főzés még most is sokszor a zen, ahol mintha meditálnék, minden nyugodt, és a végén eggyé áll össze. Persze ugyanez egy éttermi konyhán nem így megy, ezt is megtapasztaltam, és nem utolsósorban ezért nem választottam ezt az irányt.

Most magánembereknek főzök, kisebb társaságoknak, és néha tanítok is. A napjaim mostanában ugyan a gyerekeim köré szerveződnek, de a négy éves kisfiamat már be tudom vonni a munkába. Az 1 éves nagylány pedig inkább elvon tőle, de a piacra vele járok, és ő is kap az éppen aktuális kínálatból, sőt, ő az egyik fő ízlelőmesterem. Fejlövésem a tudatos főzés, az alapanyagok és főzési folyamatok ismerete, és a szezonalitás, vagyis a piac az én tükröm. Amit ott látok, megfőzöm, remélem, ízleni fog.