Elkészítés

A ratatouille egy nemlecsó, inkább padlizsán és cukkini dominálta zöldségragu, bár egy étterem étlapján olvastam már a lecsóra is az eufemisztikus „magyaros zöldségragu” kifejezést.

Most, hogy nem is tudjuk, hogy pontosan mikor búcsúzzunk a nyártól, amit a biztonság kedvéért minden meleg hétvégén elsiratunk, az ember lázasan töri a fejét, mit lehetne kihozni még ebből gasztroügyileg. Nem beszélve arról a kérdésről, hogy mihez lehetne még használni a tavaly beszerzett, remekbeszabott öntöttvas lábost, amit minden alkalommal, mikor kezünk ügyébe kerül, örömmel tölti el a szívünket (meg jó nehéz).

Mivel a lecsó többször is előfordult a nyári etetések során, most úgy döntöttem, ratatouille-t kapnak a népek, mert jófajta zöldségekből készül, könnyű, nem komplikált túlzottan, finom és igazán nyárias. Különben is: a kegyes időjárástól függetlenül ezek a nyári zöldségek, mint a paradicsom, paprika, padlizsán, cukkini az ősz közepéig elérhetőek, és valamiért az a meggyőződésem, hogy még finomabbak is, mint amiket a nyár derekán árulnak.

A karikákra vágott cukkinit és padlizsánt, valamint a csíkokra vágott paprikát külön-külön megpirítottam egy serpenyőben, majd félretettem. Az öntöttvas lábosban a felaprított és olívaolajon megdinsztelt hagymára borítottam a paradicsomot, sóztam, borsoztam és beleszórtam a felaprított fokhagymát. Amikor elkezdett besűrűsödni, hozzáadtam a zöldfűszereket és a megpirított zöldségeket. Mérsékelt lángon, lefedve pároltam kb 30 percig, majd asztalhoz szólítottam a vendégeket.

Valahol azt olvastam, hogy másnap újramelegítve még jobb, úgyhogy nemsokára újra elkészítem, mert most egy falat sem maradt belőle.