Mostanában az egészségesebb korszakomat élem, és a gyerekeimet is ebbe az irányba próbálom noszogatni. Szerencsére a kisebb még pont elég kicsi ahhoz, hogy megegyen mindent, a nagyobbik pedig imádja a rozskenyeret és az ízesebb dolgokat, úgyhogy tőle akár tofu is lehet, csak legyen erőteljesen fűszeres.

Na épp ezért húztam elő a tarsolyomból a pulykaburgert. Egyrészt ez nagyjából egy fasírt, amit a kicsi is vidáman elmajszol a még nem egészen tíz darab fogával, hozzá a rozsos zsömle, paradicsom, és a még mindig tartó kovászos uborka. Másrészt gyorsan összedobom, és ezerféleképpen tudom fűszerezni úgy, hogy mindenkinek jó legyen. A legsimább amit készíteni szoktam, az egy sós, borsos, újhagymás verzió. Sok só kell bele, de én ezt szójaszósszal is ki szoktam váltani, mert nem csak sós ízt ad a pulykához, hanem húsosabb ízű is lesz, ha érted, mire gondolok. Mondjuk úgy, hogy ez az én tuti pulykaburger titkom. Az egyik.

A másik pedig nem igazán az egészségről szól, bár semmi durvaságra nem kell gondolni. Egy kis lapocska vajat teszek a húspogácsába, mert a pulyka nagyon alacsony zsírtartalmú hús. Ez egy burgernél hátrány, attól azt várjuk, hogy jó szaftos legyen. Ezt oldja meg a vaj, ráadásul nagyon finoman. És ha már itt tartunk, újabban rákaptam, hogy egy evőkanál tejet is teszek a húsos keverékbe, csodákat tesz. Lehet, hogy kissé lágyabb lesz a massza, de vizes kézzel könnyű formálni, a tojás pedig összetartja sütés közben, ne ijedj meg.

És – ha nem is titok – egy tipp: ne süsd túl! Nem kellenek vastag pogácsák, kb 1-1 ½ ujjnyi elég, ezt pedig minden oldalán négy perc alatt készre lehet sütni. Ha továbbsütöd, kiszárad, akkor aztán kár bele a vaj.

Ízletes, egészséges(ebb), és szerintem nagyon csinos darab: az én pulykaburgerem.