Gnocchi egyszerűen, sütőben készítve

Ha sietős a napod, akkor sem kell lemondanod a finom ebédről vagy vacsoráról.

2019. január 25.

Volt már januárban egy gyors tésztareceptem, amit imádtak a gyerekek. Ígértem, hogy lesz még ilyen. Most meg is osztom a legújabb felfedezésemet, miszerint a készen kapható friss gnocchit nem csak főzni, hanem sütni is lehet! Komolyan, és most nem csak a serpenyőre gondolok. Egyelőre a gyerekek körében megoszlanak a vélemények, mert nekik túl sok a zöldség, viszont boldogok magával a gnocchival és a húsgombócokkal. Mi felnőttek pedig örömmel esszük a sült paprika, hagyma és cukkini keverékét a ropogós külsejű gnocchival, na meg persze egy csomó parmezánnal. Most épp spenótos gnocchit találtam, de bármilyennel készülhet.

Hozzávalók

4 személyre

2 közepes méretű kaliforniai paprika (bármilyen színű, de a piros a legédesebb) felcsíkozva
15 szem koktélparadicsom vagy 3-4 nagyobb szem paradicsom felkockázva
1 fej lila hagyma nagyobb darabokra vágva
1 cukkini felkockázva
1 csomag friss gnocchi
5-6 ág kakukkfű
só, bors
4 ek. olívaolaj
reszelt parmezán a tálaláshoz
*valamint: húsgombócok vagy kész fasírtgolyók

Elkészítés

Nagyon egyszerű dolgunk van. Előmelegítjük a sütőt 210 ºC-ra. A feldarabolt zöldségeket egy sütőpapírral bélelt tepsibe szórjuk a gnocchival együtt. Meglocsoljuk az olívaolajjal, rádobjuk a kakukkfüvet, majd kézzel (a legmegbízhatóbb eszköz…) összeforgatjuk. 18-20 percig sütjük, vagy amíg meg nem pirulnak a zöldségek és a gnocchi is. Sütés közben egyszer átforgatjuk. Forrón, reszelt parmezánnal megszórva tálaljuk.

*Amikor az alapanyagokat összekeverjük, hozzáadhatunk félkész vagy nyers húsgombócokat is a zöldségekhez és a gnocchihoz, mert ha a méretük megfelelő (azaz kisebb gombócok), ezek is megsülnek annyi idő alatt, amennyi a zöldségeknek kell.

Horvát Sára receptje

Voltam már minden pszichológus szakasszisztenstől kezdve üzleti kommunikátorig, amiről a diplomám is szól. Mégis volt valami, ami végigkísért már a gyerekkortól: a főzés anyámat jelentette, és egy egész más élményt is, a nagyanyám főztjét. A mindennapok része volt, de mégis egy menedékhely: most is ez.

Ez a szenvedély később tanulásra ösztönzött, és ma már az érdeklődésből szakma lett, mégis, a főzés még most is sokszor a zen, ahol mintha meditálnék, minden nyugodt, és a végén eggyé áll össze. Persze ugyanez egy éttermi konyhán nem így megy, ezt is megtapasztaltam, és nem utolsósorban ezért nem választottam ezt az irányt.

Most magánembereknek főzök, kisebb társaságoknak, és néha tanítok is. A napjaim mostanában ugyan a gyerekeim köré szerveződnek, de a négy éves kisfiamat már be tudom vonni a munkába. Az 1 éves nagylány pedig inkább elvon tőle, de a piacra vele járok, és ő is kap az éppen aktuális kínálatból, sőt, ő az egyik fő ízlelőmesterem. Fejlövésem a tudatos főzés, az alapanyagok és főzési folyamatok ismerete, és a szezonalitás, vagyis a piac az én tükröm. Amit ott látok, megfőzöm, remélem, ízleni fog.