Elkészítés

Bár Izrael számtalan kulináris kalandot kínál – hű micsoda alliteráció, mi? – ám a legtöbb barátom, aki meglátogatott, ezt a csoda-pitát imádta a legeslegjobban. Bár Tel Aviv textile-negyedében, a Nahalat Binjamin utcán kedden és pénteken megrendezett művész piacon, sőt a város ezerszínű piacán, a Karmelen is árulják a fejkendős nénikék, igazán autentikus helyszín a fogyasztására mégiscsak észak-Izrael. Haifa felé, a Karmel hegység kanyargós útjainak szélén bújnak meg a kis bódék, ahol házi olíva és humusz mellett ezt a finomságot is kínálják a drúz családok. A drúzok egy olyan népség, mely tele van titkokkal: bár sokan a muzulmánoknak tekintik őket, a hitük semmihez sem hasonlítható: hisznek az újjászületésben, és bár arabul beszélnek, előszeretettel szolgálnak az izraeli hadseregben, mondván: ez az egyetlen ország a Közel-Keleten, amely szívesen fogadta be őket. Ám a legnagyobb titkuk mégiscsak a fordított wok serpenyőn való sütés: a lángra helyezett buckán készítik ezt az ikonikus közel-keleti fogást, mely küllemében leginkább a tortillára hasonlít, ízében azonban semi máshoz nem fogható.

1.Az élesztőt összekutyulom a vízzel, és félrerakom megpihenni.

2. Egy nagy keverőtálba öntök minden maradék összetevőt, és alaposan átkavarom őket.

3. Felkavarom az élesztőt a víz aljáról, majd a lisztes keverékre öntöm, és addig kevergetem – szükség esetén markolgatom a tenyeremmel -, míg teljesen homogén tésztát kapok. A tészta tapad, ragad, leginkább a rágógumira emlékeztet, de ez így van rendjén.

4. A keverőtálat beborítom egy alufóliával, vagy nedves konyharuhával, és legalább két órára félrerakom, hogy gondolkodjon az élet dolgairól.

5. Lisztezett asztalon, vagy konyhapulton kinyújtom a tésztát – nagyjából 5 centi széles, és 25 centi hosszú darabra. Ilyenkor már nem gyúrom – ez csak keményebbé és nehezebben kezelhetővé tenné.

6. A tésztacsíkomat 8 egyforma darabra nyesem, majd szabálytalan körökké egyengetem őket. Amint készen vannak, letakarom őket nejlonnal, vagy nedves ruhával, nehogy kiszáradjanak.

7. Eljött a pont, hogy a wokomat fordítva a közepesen erős tűz fölé helyezzem, és egyenként kinyújtsam, majd kisüssem a pitákat – nem érdemes előre kisütni őket, frissen az igazi. A valódi drúz asszonyok ilyenkor köralakú, lisztezett párnát használnak – ezen nyújtják pizza-méretűvé és egészen vékonnyá a pitákat, és arról fordítják rá őket a tűzforró wokra. Azonnal buborékosodni kezd, majd egy perccel később készen is áll rá, hogy megfordítsam – egy fakanál vagy kiszedő kanál sehítségével megemelem a szélét, majd kézzel megfordítom. Ekkor már csak fél percre van szüksége.

8. A frissen sült pitákat humusszal megkenve, tabule salátával, csípős csili szósszal, citromos olívával megtöltve hempergetem fel – lehetetlen úgy enni, hogy ne potyogjon mindenfelé a tartalma, de hát ez nem “fine dining”, ez az igazi street food feeling Tel Avivból.