A kihagyhatatlan Meyer citrom

Ebből készítsétek el Horvát Sára csodás vegán citromkrémjét.

2019. március 24.

Az elmúlt években bizonyára kiderült, hogy alig várom az új évet, vagyis mondjuk inkább úgy, hogy a januártól nagyjából március végéig tartó időszakot, amikor Meyer citromot lehet találni a zöldségesnél vagy a piacon. Igen, szó szerint találni, mert ritkán árulják külön, így keresni kell a nagy hegynyi citrom között. Nem kell megijedni, nem nehéz, a sok citromsárga, vastag héjú gyümölcs között egy kerekebb, narancsszínűbb darab elég jól látszik. Itt megtalálod, hogy pontosan mit keress. Viszont a linkkel ellentétben a sok tojás és vaj helyett most egy vegán citromkrémet készítettem, amihez elengedhetetlenül fontos, hogy silken (selymes vagy lágy) tofut válassz a boltban (leginkább bioboltokban, de szupermarketekben és ázsiai boltokban is kapható). Ez ugyanis nem lesz túrós, darabos. A recept nagyon egyszerű, de a hűtés miatt kell neki egy kis idő.

Hozzávalók

4 személyre

1 ek. reszelt Meyer citrom héj + a tálaláshoz
2 Meyer citrom leve (vagy ízlés szerint)
8 ek. agave szirup* (vagy ízlés szerint)
1 csomag (kb. 35 dkg) silken tofu
1 marék szezonális vagy mirelit gyümölcs (amikor a recept készült, itt Floridában még épp szeder szezon volt)

Elkészítés

A tofut leszűrjük (ha szükséges), és nagyobb darabokra vágjuk. A citromhéjat, a levet, az agave szirupot és a tofut turmixba tesszük, és alaposan összekeverjük.

Megkóstoljuk (a Meyer citrom savassága változó), és ha szükséges, ízesítjük cukorral vagy citromlével, majd újra elkeverjük.

Tálakba kanalazzuk, és legalább 2 órát a hűtőben pihentetjük. Ha megdermedt, gyümölcsöt halmozunk a tetejére, végül megszórjuk citromhéjjal.

* Ha nem vegán receptre vágysz, esetleg nem szereted az agave szirupot, helyettesítsd cukorral vagy mézzel.

Horvát Sára receptje

Voltam már minden pszichológus szakasszisztenstől kezdve üzleti kommunikátorig, amiről a diplomám is szól. Mégis volt valami, ami végigkísért már a gyerekkortól: a főzés anyámat jelentette, és egy egész más élményt is, a nagyanyám főztjét. A mindennapok része volt, de mégis egy menedékhely: most is ez.

Ez a szenvedély később tanulásra ösztönzött, és ma már az érdeklődésből szakma lett, mégis, a főzés még most is sokszor a zen, ahol mintha meditálnék, minden nyugodt, és a végén eggyé áll össze. Persze ugyanez egy éttermi konyhán nem így megy, ezt is megtapasztaltam, és nem utolsósorban ezért nem választottam ezt az irányt.

Most magánembereknek főzök, kisebb társaságoknak, és néha tanítok is. A napjaim mostanában ugyan a gyerekeim köré szerveződnek, de a négy éves kisfiamat már be tudom vonni a munkába. Az 1 éves nagylány pedig inkább elvon tőle, de a piacra vele járok, és ő is kap az éppen aktuális kínálatból, sőt, ő az egyik fő ízlelőmesterem. Fejlövésem a tudatos főzés, az alapanyagok és főzési folyamatok ismerete, és a szezonalitás, vagyis a piac az én tükröm. Amit ott látok, megfőzöm, remélem, ízleni fog.