Szó szerinti jelentése “fogravaló”.  Ez a gasztronómiában azt jelenti, hogy a tésztát haraphatóra, tehát nem túl puhára főzzük. Zöldségeknél ezt az állapotot roppanósnak nevezzük.

A tésztát, vagy a zöldséget forró, lobogó sós vízben kifőzzük. A vízbe annyi sót szórunk, amennyit egy húsleves főzésénél. Mindig várjuk meg, amíg a víz lobogva nem fő.

A tészta esetében tartsuk be a csomagolásra írt főzési időt, és – a hiedelemmel ellentétben –  a végén NE öblítsük le hideg vízzel.  Érdemes a főzővízből egy bögrényit félretenni, mert a tészta hajlamos rövid idő alatt kiszáradni, valamint ha mártással összefőzzük a végén, lesz mivel hígítani azt.

Amennyiben zöldséget főzünk, egy villával próbaképpen szúrjuk meg, így megtudhatjuk, hogy mennyire főtt meg éppen.