A szentesti siker után, már kifújtuk magunkat, tehát jöhetnek a vendégek! Az utolsó utáni pillanatban is lehet még remekelni a terítésnél néhány apró trükkel. Ha van, akkor családi ezüst is kerülhet modern környezetbe, az evőeszközöket és a dísz szalvétát átköthetjük egy szép szalaggal, de akár spárgával is, a tányérok alá tehetünk papír hópelyheket, amiket a gyerekek is elkészíthetnek. A díszes mézeskalácsok is feldobhatják a terítéket, de a délelőtti sétán még simán Gyűjthetünk tobozokat, amiket, ha beviszünk a melegbe és megvárjuk míg kinyílnak, akkor beletűzhetjük a vendégeink névkártyáit. Ráadásul ajándékká is tehetjük ezeket a kártyákat, ha egyénre szabott karácsonyi üdvözleteket írunk rájuk. 

Főzzünk kocsonyát!

“Az Etimológiai szótár szerint az ismeretlen eredetű kocsonya szavunk első írásos emléke 1544-ből való… 1793-ban Gvadányinál már disznólábakból főznek kotsonyákat…”- írja Cserna-Szabó András a magyar irodalom kortárs gasztrohőse, aki kultúrtörténeti adléákokkal és pompás humorral hozza meg az étvágyat nemcsak az evéshez, de az olvasáshoz is. És, ha már kocsonya, akkor érdemes kipróbálni azt a trükköt, hogy a főzés megkezdésekor a húsokkal együtt 3-4 db csirkelábat is teszünk a lébe, így az biztosan megdermed.  A kocsonyát kiválóan lehet zsírtalanítani, ha szitán vagy gézen többször átszűrjük. A kocsonyát kicsontozva hideg vizzel kiöblitett őzgerinc formába téve szeletelni is lehet belőle. Így elegáns vendégváró fogás válik belőle.

Görkorcsolyás karácsony

Caracasban, a venezuelai fővárosban, az autók elől lezárják az utakat karácsony este, hogy az emberek görkorcsolyával mehessenek a templomba. Bár ez a furcsának mondható szokás elég fiatalnak tűnik, mégis, sok más népszokáshoz hasonlóan, a “patinata” is kezd kikopni a divatból. Néhány éve már a görkorcsolya mellett a kerékpár, a robogó és a gördeszka feltűnik az utakon. A lényeg tehát úgy tűnik az, hogy jöhet bármi, csak legyen kereke, és ne legyen autó.