Piacra járni nemcsak jó, de hasznos is

Mindig meríthetünk ötleteket ugyanis a kínálatból. Találkozhatunk olyan zöldségekkel vagy gyümölcsökkel, amikre esetleg nem is gondoltuk, hogy tartósíthatóak, aztán mikor szembe jönnek egy standon, a homlokunkra csapunk: ó, de hisz erre nem is gondoltam!

Ahogy korábbi írásainkban már adtunk jó néhány tanácsot és ötletet, most is bíztatunk arra mindenkit, hogy befőzéssel tartósítsa a nyár ízeit, mert néhány üveg lekvár, dzsem megfőzése még kánikulában sem olyan megerőltető, ugyanakkor télen egy tortába, linzerbe csodás lesz a házi készítésű lekvárunk. Nem kell ipari mennyiséget főznünk semmiből, de két-három üveg legyen készleten. Tehát az egyik tanácsunk: főzzünk lekvárt, dzsemet, tegyünk el befőttet (a körte és az őszibarack különösen alkalmas a házi körülmények közötti tartósításra). Ha sok tárolóhellyel rendelkezünk, készíthetünk télire szörpöket is, igazán különleges élmény lesz felbontani a saját készítésű meggy szörpünket mondjuk Mikuláskor.

…égetem magam a napon

Ilyenkor, amikor napközben akár 37 fok is lehet, igazából a klíma egy valamire alkalmas: az aszalásra. Tegyük ki tehát például a félbe vágott, kimagozott paradicsomokat egy tüllel letakarva az erkélyre, teraszra, ablakpárkányra, és dörzsöljük elégedetten a kezünket, hogy milyen isteni spagettire vagy pizzára való feltétet készítünk éppen. Koncentrált, erős ízű darabokat fogunk végeredményként kapni, amit tárolhatunk üvegbe zárva, de jó minőségű olíva olajba is eltehetjük. Mehet télen salátába, kenyér tésztába, pizzára, tésztára, készülhet belőle krémsajttal összeturmixolva szendvicskrém vagy mártogatós, a legtutibb recept azonban talán a piros pesto, aminek nélkülözhetetlen alkotóeleme az aszalt paradicsom.
Aszalni nemcsak tűző napon lehet, hanem erre kitalált gépben is, de 90-100 fokos sütőben is elkészülnek az aszalványok, már persze ha van kedvünk az amúgy is forró konyhát még jobban felfűteni.

Szárítás, az ősi módszer

A jobb piacokon találunk fűszernövényeket, tárkonyt, lestyánt, oregánót, a petrezselyem és kapor mindenhol elérhető, citromfüvet, levendulát magunk is gyűjthetünk, ezeket pedig eltehetjük télire. Mi sem egyszerűbb ennél, a leveleket leszedegetjük a szárukról, megmossuk, megszárítjuk, majd egy rétegben elterítjük egy tiszta abroszon, és szellős, nem napos helyen néhány nap alatt zörgősre szárítjuk. Szárításra nem alkalmas például a konyha, mert a főzés közben keletkező gőzök nem válnak a folyamat javára, akár penészedésnek is indulhatnak a szárítandó növények. Ha kész, mehet a csinosan felcímkézett üvegekbe. Sötét helyen tároljuk a szárított fűszereket, a napfény ilyenkor már nem tesz jót nekik, színüket is, ízüket is negatívan befolyásolja a fény. Fontos tanács, hogy a szárított fűszernövényeket ne főzzük együtt az étellel, hanem csak a legvégén adjuk hozzá.

Főzd készre!

A végére hagytuk a klasszikus nagyágyúkat, melyekkel télen majd Jolly Jokerként bánhatunk. Főzzünk be lecsót, spagetti szószt, zakuszkát, ezekkel egy-egy gyors vacsorát simán abszolválhatunk majd abban az időszakban, amikor meghalni se lesz időnk, nem hogy vacsorát főzni. Mindhárom ételt készre főzhetjük, és megfelelő hőkezelés (száraz dunsztolás) után tárolhatjuk.