Teri Hatcher nem mindig szeret főzni, ennek ellenére mindennap gyakorolja, aminek eredményeképpen meg is szerette már a főzést. Amint látjuk szép kis személyiségfejlődésen ment keresztül. Már ami a konyhai tevékenységeket illeti.
Olyannyira hatalmába kerítette a főzés, hogy nemrégiben beiratkozott a Pasadenában található Cordon Bleu főzőiskolába is. Az itt elsajátított ismereteit aztán barátain és lányán teszteli, erőfeszítéseit pedig sorra megosztja rajongóival a közösségi oldalakon.

A kezdetek: fizetett szakács

Az egész életét végig főzte. Tinédzserként a szülei nagyon sokat dolgoztak, és fizettek neki azért, hogy mindig legyen otthon meleg étel, ha hazaérnek megfáradtan a munkából. Annyira belejött, hogy egy nagyobb, 25 fős, karácsonyi vagy hálaadás napi vacsorát is simán levezényelt. De saját bevallása szerint nagyon messze volt attól, hogy igazi szakácsnak mondhassa magát. Hiszen nagy különbség van aközött, hogy valaki receptből főz, vagy saját kútfőből, érzésből készít vacsorát. Na ő az első kategóriába tartozik: tökéletesen lekövet bármilyen receptet.

A folytatás: született szakács

Az évek hosszú során aztán megkedvelte a főzést, és mára bármit el mer készíteni: halat, húst vagy zöldséget. És nem csak elkészít, de bármit meg is eszik. Mondjuk megnéznénk Terit egy tradicionális ázsiai kifőzdében, amint sült lárvát ropogtat.
Ahhoz, hogy valaki jó hobbiszakács legyen, nagyon sok receptes könyvet kell végigfőznie, Teri pedig szinte megszállottan gyűjti a szakácskönyveket. Kedvencei az eredeti első kiadások. Reméljük van annyi szabadideje, hogy el is készítse az olvasottakat!

A végkifejlet: az ínyenc szakács

Egy emlékezetes ausztrál vacsin pedig, valahol Kangaroo Island-en, megkóstolta a világ legzamatosabb és legfinomabb húsából készült Kobe steaket, ami annyira bejött neki, hogy a falatozás után napokig nem akart fogat mosni. Azért a világ egyik legdrágább marhahúsából készült steak, még mindig nem tartozik a “bármit meg merek enni” kategóriába.
Ha konyhai bűnözésről van szó, legtöbbünknek az édesség, csokoládé vagy az egészségtelen fast food ennivalók ugranak be. Nem úgy az immáron gourmet-vá lett Terinek: nem csábul el egy tábla csoki vagy egy zacskó chips láttán, de nem izgatja fel a gyorséttermek kínálata sem. Sokkal inkább érezné titkolnivalónak 12 darab Kumamoto osztriga elfogyasztását, az ára miatt. Az osztriga egyébként szerepel Teri utolsó vacsora menüjében is, a tökéletesen sült báránnyal és a homárral karöltve.

Teri Hatcher almás pitéje

Fotó: www.tasteofhome.com

Hozzávalók:

Tészta:
40 dkg liszt
25 dkg hideg vaj
6 ek jeges víz

Töltelék:
6-7 db alma
1 citrom leve
1 tk őrölt fahéj
6 ek cukor
4 ek kukoricaliszt
1 tojásfehérje

Elkészítés:

A lisztet robotgéppel elkeverjük a hideg vajjal, majd kanalanként hozzáadagoljuk a jeges vizet is úgy, hogy azt a vajas liszt teljesen felvegye.
Ha összeállt a tészta, kettéosztjuk és hűtőszekrényben lefedve, 1 órát pihentetjük.

Közben az almákat meghámozzuk, magházat kivágjuk és vékony szeletekre vágjuk. Meglocsoljuk a citrom levével.

A fahéjat, a cukrot és a kukoricalisztet összekeverjük, majd ebbe a keverékbe forgatjuk a citromos almaszeleteket. Fél órát állni hagyjuk, amíg levet eresztenek.

Közben az egyik tésztacipót, lisztezett deszkán kinyújtjuk fél centi vékonyra és a piteformába egyengetjük, nyomkodjuk, úgy hogy a szélén körben kilógjon a tészta.

Az almaszeletekről leöntjük a levet, és a piteformába rendezzük körkörösen, mint egy darts táblán. Végül az almalevet egyenletesen a töltelékre csurgatjuk.

A maradék tésztát is kinyújtjuk, a piteforma tetejére rakjuk és a két tésztaréteg szélet összenyomogatjuk. Vágjunk réseket a tészta tetején, ha van még maradék tésztánk rácsozhatjuk is, díszíthetjük.
Végül az egészet kenjük meg a tojásfehérjével, szórjuk meg kevés cukorral és 200 fokra előmelegített sütőben süssük 50 percig, míg aranybarna nem lesz.

 /Forrás: www.blog.foodnetwork.com; www.communitytable.parade.com/