Nem, nem azért kell a sárgarépából sokat ennünk, hogy megtanuljunk fütyülni. És azokat is ki kell ábrándítanom, akik már bírnak e tudománnyal, hát ők sem a sárgarépa főzelékből nyerték a tudást… Ellenben azért kell belőle sokat enni, mert karotintartalma nagyon jó hatással van a szemünkre, ugyanis tartalmazza az A-vitamin elővitaminját, ami a jó látásért felelős. És azért is együnk belőle sokat, mert a zsenge, új répa harsanva fogadja a harapásunkat, ugyanakkor a következő percben már szétolvad a szánkban, édesen, akárcsak valami gyümölcs. Édességének köszönhető az is például, hogy desszertek alapanyagául is megfelel, jusson eszünkbe ugye a már-már klasszikusnak számító répatorta. Sárgarépát egész évben használunk, de micsoda különbség van a hosszan tárolt, télen előkerülő darabok, és a primőr között! A zöldborsóval, karalábéval, új fehérrépával főzött leves maga az életigenlés, ne hagyjuk ki a tavaszi repertoárból. Elfogadom, a sárgarépafőzelék kevesek top10-es listáján található meg, magam sem tartozom a kedvelői közé, de ez csak azért van, mert szerintem egy főzelék ne édes legyen, képviseljen inkább valamilyen más ízvilágot. Végül is nem muszáj főzeléket főzni belőle, hiszen annyi minden másra jó. Salátának, köretnek, levesbe, no meg csak úgy a kézbe, nyersen.

Retek

Szégyen vagy nem, városi lány lévén én csak néhány napja tudtam meg, hogy a hónapos retket miért hívják hónapos reteknek? Nos, azért, mert a tenyészideje nagyon rövid, azaz hónapos. A tavasz első csodája, amely a fagyok elmúltával vetett magból kikelve és bokrosodva gyorsan növeszti piros gumóit. A káposztafélék közé tartozik, döntően nyersen fogyasztjuk. Kevés jobb dolog van, mint jó vajjal megkent kenyérre retket karikázni, éppencsak meghinteni egy kevés sóval, aztán élvezni az ízeket. Mostanában kezdi felütni a fejét a konyhákban a sült retek receptje, ami végtelenül egyszerű, jó minőségű olívaolajon egy kevés balzsamecettel, sóval, borssal roppanósra kell párolni a retket. Levelét se dobjuk el, mert nem szép, ámde finom és egészséges krémlevest készíthetünk belőle. Próbáljuk ki a reteklevél pestót is, amit ugyanúgy kell elkészíteni, mint a többit, itt a zöld levél szerepe a reteklevélnek jut. Dióval, fenyőmaggal, mandulával, parmezánnal turmixoljuk krémesre. Ja, és felejtsük el a népi közmondást, miszerint a retek reggel méreg, délben étek, este orvosság, legalábbis ami az első kitételt illeti. Ez inkább a téli fekete retekre vonatkozik, a hónapos retektől senkinek nem lesz baja reggel sem. Ezt tanúsíthatom, hiszen a cikk írása közben majdnem egy teljes csomaggal megettem.

Újhagyma

A legeslegnagyobb kedvenc. Valahogy gyerekkoromban megtanultam a nagymamámmal járva a piacot, melyik a jó fajta újhagyma. Sosem magyarázott erről semmit, csak biztos kézzel nyúlt az édes csomagokért. Sosem tévedett. Megvető pillantásokkal honorálta a vöröshagyma hajtásait, amit csokorba kötve sóztak rá a tapasztalatlan háziasszonyokra újhagyma gyanánt. Megvolt a véleménye nemcsak az árusról, de a vevőről is. Pedig hát nem lehetett mindenki olyan szerencsés, mint én, hogy a nagyanyjától leshette volna el ezeket a fortélyokat. Ez a szemlélődés tanította meg nekem is, hogy a jó újhagyma fehér része sosem lapos, hanem gömbölyű, a végén található gyökérzet szép fehér, nem barnás, nem száraz. Gyanakodjunk akkor is, ha a hagymának éppen hogy nincs gyökér része, vélhetően azért vágták le, mert azt látva rájöhettünk volna, hogy az az újhagyma régen volt újnak nevezhető. Zöld szára ne legyen fonnyadt, és persze ne dobjuk a szemétbe, használjuk fel különböző ételek ízesítésére, ha esetleg nyersen nem szeretjük annyira. A hagymát legjobb nyersen fogyasztani, de elmaradhatatlan kelléke a körözöttnek, tojáskrémnek, sajtkrémeknek. A magam részéről elképzelhetetlennek tartom, hogy a húsvéti asztalon ne legyen ott nagy haverjával, a retekkel együtt.

Karalábé

A karalábé is az első primőrök közé tartozik, hamvaszöld héjával gyönyörű látványt nyújt felhalmozva a standokon. Levelét nézzük meg elsőként, ha az ép és nem fonnyadt, nem sárgult, nyugodtan vegyük meg a karalábét. Otthon aztán számtalan variációban varázsolhatunk ételt az asztalra belőle. Ha már teleettük magunkat nyers karalábéval, jöhetnek a levesek, főzelékek, saláták, rakottasok, töltöttesek, a felhasználásnak tényleg csak a fantáziánk szab határt.