Nem szeretem a szót, hogy megosztó, mégis kénytelen vagyok ezúttal leírni, hiszen a spenót és a sóska vonatkozásában tényleg kétféle embertípus létezik: az utálkozók és a feltétel nélkül kedvelők. Az utálat valószínűleg a gyermekkorból marad vissza, hiszen a spenót és a sóska az első főzelékek, amit a 7-8 hónapos csecsemőnek adhatunk a hozzátáplálás folyamán. Mivel a spenót igazi barátait, a tejet, fokhagymát és borsot kisbabáknak nem ajánlott adni, elképzelhetjük, mennyire ízetlen az a főzelék, amely mindezeket nélkülözi. Érthető tehát a tartózkodás, mégis azt javasolnám, próbáljunk tudatosan megbarátkozni ezekkel a zöldekkel, nagyon egészségesek ugyanis, és egyáltalán nem csak főzelékként szerepelhetnek az étrendünkben.

Előny a spenótnál

A friss spenót ára tavasz kezdetekor még elég borsos, aztán egyre lejjebb megy, ami azért jó, mert a nyers spenótból készült főzelékhez bizony sok zöld levél kell. Főzéskor jelentősen összeesik, térfogata felére, harmadára csökken, egy 3-4 tagú családnak tehát legalább egy kiló nyers spenót szükséges ahhoz, hogy egy jó főzeléket készítsenek belőle. Vásárláskor nézzük meg a leveleket, azok legyenek frissek, és lehetőleg olyat válasszunk, aminek a szára nem túl vastag, mert azt még tisztítanunk sem kell. Ha öregebb évjáratot veszünk, azzal bizony hosszasan el lehet pepecselni a mosogató fölött, mire főzésre készen áll. A leveleket lehetőség szerint folyó víz alatt mossuk át több adagban, nincs annál rosszabb ugyanis, mintha a kész főzelék decensen ropog a fogunk alatt, köszönhetően a leveleken rajta maradt homoknak, sárnak. Az ilyen földes spenótot meg sem veszem, mert gyakorlatilag esélytelen tökéletesen eltávolítani a levekről azt, ami nem odavaló. 

A főzeléken túl

Természetesen nemcsak a klasszikus spenótfőzeléket készíthetjük el, alkalmasak a levelek salátaalapnak, ehhez különösen a bébi spenót remek, amit már nálunk is egyre több helyen lehet megvásárolni. Tehetjük tésztára feltétnek, leveles tészta töltelékeként mondjuk túróval vagy fetával párosítva. A fokhagyma és a bors nemigen maradhat el mellőle. Noha a spenótnak magas a vastartalma, ennek nagy része nehezen felszívódó formában van jelen, és az oxalátok – a növényi anyagcsere melléktermékei – is gátolják a szervezetben annak felszívódását. Inkább tehát folsav- és vitamintartalmára gondoljuk, ha már mindenképp érezni szeretnénk, hogy jót teszünk magunkkal.

Sóskával nyáron-télen

Ha lehet versenyt hirdetni a népszerűségi lista helyezéseiért, a sóska még rosszabbul áll ebben a kérdésben, mint a spenót. Erősen savas íze miatt még kevesebben kedvelik. A receptek kimerülnek a főzelékben és a mártásban, pedig mindennapi salátáinkat pikánssá tehetjük néhány sóskalevéllel, és aki nem tartja elvetemült ötletnek, még levest is készíthet belőle. Vásárlásakor ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a spenótnál, fonnyadt, szennyezett leveleket ne vigyünk haza! Hűtőben eltarthatjuk 2-3 napig, de a műanyag zacskóból, amiben vettük, mindenképp vegyük ki, és inkább tegyük tálba, takarjuk le, úgy tároljuk. Ha sóskát főzünk, kerüljük az alumínium és öntött vas edények használatát, mert a sóskában lévő oxalát reakcióba lép velük, és ez az étel ízén is meg fog érződni. Jó hír a sóskát kedvelőknek, hogy a leveleket megpárolva, aztán üvegbe téve, majd kidunsztolva télire is tartalékolhatnak kedvenc főzelékükből, felhasználáskor csak sűríteni kell. Élettani hatásai hasonlóak a spenótéhoz. Sok ásványi sót, meszet, foszfort és vasat tartalmaz, de C-vitamin és flavonoidok is fellelhetők benne.