Pedig az ember nagymamája igazi professzora a kérdésnek, szakdolgozatát (ha a bizonyos közösségi portálon az Élet ISkoLájának titulált intézményben kellene olyan) biztos, hogy a témában írta volna, szóval a tanácsa nélkül az egész projekt értelmetlen és eleve kudarcra ítélt. A telefont különben fel azért nem veszi, mert a nagymamánk (az én nagyim, mondaná Alvy Singer, az én nagyim biztos azért nem veszi fel a telefont, mert megerőszakolták a kozákok) igazi nagyi, recseghet fölötte az élet, mint egy motorja romlott permetezőgép, suhanhatnak a feje felett csendesen három-négy negyedszázadok, eshet, fúhat, akkor is: akár egy rettentő sereg, főz, mos, dolgokat csinál, tyúkot etet s boncol, sőt, amennyiben úgy tartja kedve, tisztán humanitárius megfontolásokból félkézzel lefőzi apánk elől a cefrének félretett két tonna szilvát lekvárnak. Mert miért ne.

Most nem tudjuk, mit működik, talán bárányfelhőből pulóvert, fű zöldjéből vánkost sző, esetleg megy a barátok közt (AKA „megy a filmem”), mindenesetre a kísérletünk kudarcba fullad.

Akkor próbálkozzunk máshogy. Tegyünk, ha nem is túl hatalmas, de rendet a konyhaasztalon: nyomozzunk a kapusznyika után.

A kapusznyíka, tán nyilvánvaló, szláv étel lesz (van, volt), azon belül is tipikusan tót –kereshetünk szétborsozott káposztával teletömött buktaféléket nyugatabbra tőlünk, nemigen lelünk. A svábok a káposztát gőzgombóccal vagy krumplinudlival adják fel (Scwabische Scupfnudeln mit Sauerkraut und Sváb káposztás kelt gombóc, elvileg disznótoros kaják), ha pedig a francia vonatkozások után a világkönyvtárban nyomozunk (AKA „gugli”), akkor az internetvilágháló (VIA Andor) max a HVG 2016 augusztus 2.-i cikkével kényeztet minket, miszerint „Egy repülőgép árát BUKTA el az Air FRANCE az utaskísérők sztrájkjával (MTI)”. A dolog naná, hogy nem ennyire egyszerű. Elzász-Lotharingia káposztás lepénye például bonyolultabb, és nyilván inkább lepcsánka, mint kelttésztába tolt jóság (a megpárolt gyalult káposztát Joanne Harris receptjét követve, igen, láttuk a filmet, kiolajozott jénaiban lisztből, tojásból, tejből habarcsolt nokedliféle tésztarétegek között sütjük ki szalonnával, fokhagymával és miegyéb) de SÜTŐBEN készül, és ez talán lehetne kapcsolódási pont – még akkor is, ha nem az.

És akkor a káposztalevesről szó sem esett.

Jó, akkor felhívjuk a néprajzos ismerőst, aki minket szlovákul énekelni tanított.

Nem veszi fel.

 A kapusznyíka akkor is minimum szláv, a tótságával vitatkozni pedig olyan, mint a burekkal (höhö) kenyeret törni azon, hogy szerb-e vagy – olyan lenne az, akár (szemantikai) zuhanás közben perlekedni a gravitációval. És talán – bárcsak mi lennénk a városban a Gordon Ramsaybe oltott Gordon Zsigmond, már csak azért, hogy valóban rendet tegyünk – a pirog (pirozs, érdekes, majdnem így hívják a Legénykonyha macskáját is) lehet a közös kuzin. Csak míg ugye a pirogot olajban sütik ki, a kapusznyika mindig is sütőben lett az, ami. Avagy kemencében. Avagy mit tippelnek: nagymamánk felveszi-e a telefont?

Naná, hogy nem.

Mindegy: a pirog pir előtagja elvileg kurd nyelven annyit tesz, sok. Okosok szerint a „pir” maga valamely dialektusban a lakomát is jelöli, ám ennek nyomát sem látjuk – ne menjünk bele mélyebben, lehet, hogy így van, nyelvészeti fekete lyukba lépni viszont senki sem szeret. Ellenben ha valaki nem tudná, mi a tót, nos, az a betelepített szlovákot jelöli, pl. a mi nagymamánk nagymamájának a nagymamáját, manapság nem feltétlenül pozitív előjellel. (Soha nem értettük különben, miért szitokszó a tót, illetve miért kellene megvédeni a feltételezett szitokszótól a tótot, mikor csak az nem találja sértőnek, akire használják. (Ide tettünk egy tipikus tót csúnya kifejezést, de kivettük végül!))

Önöknek mostanra feltűnt, hogy kétféleképpen van az i betű a kapusznyi(í)ka végén. Ez azért lehet, mert a töltött tót bukta inkább szájhagyomány, mint leírt recept: nagymamánk kétféleképpen írja a kockás matekfüzetbe. És amikor a Mamám felveszi végre a telefont, elmondja, hogy nincs ebben titok, az asszonyok így csinálták régen, és kész, ő is csak úgy tanulta, hogy volt szeme hozzá – először langyos tejben kis cukorral élesztőt futtatunk fel, a matériát sóval és zsírral turbózott lisztbe helyezzük, majd ruganyos tésztára gyúrjuk az egészet. A töltelék pedig (naná) durvára reszelt, szétborsozott káposzta lesz: a káposztát besózzuk, egy órára állni hagyjuk, s közben vöröshagymát dinsztelünk. A káposzta odakerül mellé. Majd ha jónak ítéljük, a tésztába töltjük a cuccot, 180 fokon kisütjük, és örülünk neki. A tetejét tojással kenegetjük. llyenek. Nincs kérdés. De nagyinak most menni kell, puszil mindenkit:

megy a filmje.