A szendvicsekhez már-már elegáns bárokban juthatunk hozzá, ahol először kiválasztjuk a kenyeret, (baguett-kifli átmenet) majd a belevaló sajtot, húst vagy halat, rengeteg zöldségeket és a szószokat. Kérhetünk még pirított hagymát, és savanyúságot is, bár ha az itthoni ízekre számítunk, csalódni fogunk. A legellenállhatatlanabbnak a vastag, rózsaszínű lazac szeletek tűntek, friss salátátval és majonézes szósszal, pirított, barna baguettben. Az eladók keze hasonló gyorsasággal forog, mint a pesti gyrososoké, úgyhogy hamar ételhez jut, aki éhes. Az egyszerű szendvics árát igencsak megkérik (7,5 euró, 2300 forint), bár ugyanannyi ideig kitartott, mint egy kiadós, kétfogásos ebéd. Ráadásul még várost is néztünk közben.

Nem hagyhattuk ki a híres amszterdami hamburgert, amit ugyan nem wagyu, de steakkel ettünk, kéksajtkrémmel felturbózva, sült krumpli körítéssel. Miután felmértük a szendvicsek méretét, úgy döntöttünk ketten eszünk egyet. Az ár teljesen elviselhető volt, egy adag körettel együtt 10 euró.

Az aprósütemények magukért beszélnek. Kívül ropogós, belül puha, mogyoróval, mandulával, pisztáciával, vaníliával…de beszéljenek szavak helyett a képek.

Sok mindent hoztunk haza magunkkal, de a legnagyobb tanulság az volt, hogy igenis lehet minőségi streetfoodot adni a turistáknak, még egy ilyen népszerű városban is, mint Amszterdam.