Létezik a kedvencünk, a vékony, tekerhető Magyarországon ismert palacsinta, aztán a francia crepes és az orosz blini, gondolhatjuk elsőre. Ha rákeresünk a témára, hamar kiderül, hogy se szeri, se száma a világ palacsintacsodáinak, alig győztük átnézni a jobbnál jobb verziókat. Egy biztos: többet ki fogunk próbálni közülük, tegyetek így ti is! Az alábbiakban a legizgalmasabb palacsintákból hoztunk gyűjtést nektek.

Aebleskiver

Fotó: 123 RF

A gombóc formájú Aebleskiverről első látásra nem is mondanánk, hogy palacsinta, sőt ez az egyetlen étel listánkon, amely egyáltalán nem nevezhető laposnak. Dániából származik, puha, szalagos fánkra emlékeztető formájú finomság, amelyet porcukorral megszórva vagy lekvárral körítve fogyasztanak. A talkedli sütőhöz hasonló – de annál jóval mélyebb mélyedésekkel ellátott – öntöttvas serpenyőben sütik ki.

Dutch baby

Fotó: 123 RF

Mi történek a palacsintával, ha serpenyő helyett a sütőben készítjük? A megoldás roppant egyszerű, Dutch babyt kapunk. A nevével ellentétben nem Hollandiából, hanem az Egyesült Államokból hódította meg a világot, igaz, az ott élő hollandok találták fel. Vaníliával, cukorral, fahéjjal, dióval ízesítik, időnként gyümölcs is kerül mellé. Miközben sül, szépen felfúvódik, majd a sütőből kivéve a közepe beesik tálszerű formát képezve. Szélei ropogósak, a közepe puha, általában reggelire fogyasztják. Ha kedvet kaptatok, készítsétek el Horvát Sára receptjét!

Farinata

Fotó: 123 RF

Rendkívül egyszerű olasz sós palacsinta, Ligúria „nemzeti” étele. Csicseriborsóliszt, olívaolaj és víz összekeverve, ízlés szerint fűszerezve, 4-5 órán át pihentetve – ennyi a recept. A masszát ezután serpenyőbe öntik – amely tradicionálisan rézből készült, de öntöttvas is lehet –, addig sütik, amíg az alja kérget kap, majd átteszik forró sütőbe, és itt sütik készre. Kívül ropogós, belül puha, a Földközi-tenger mentén sokfelé kedvelt, Dél-Franciaországban soccaként ismerik. Észak-Afrikában római köménnyel fűszerezik és krémesebb, szinte flan állagú. A marokkói verzió a karane, az algériai pedig a karantina.

Injera 

Fotó: 123 RF

Etiópiában és a szomszédos Eritreában az injera a legtöbb étkezéskor asztalra kerül. Szivacsos állagú palacsinta tefflisztből – gluténmentes gabona –, jellegzetes ízét a több napos erjesztésnek köszönheti. Tradicionálisan agyagtálon, nyílt tűz fölött sütik, az egyik oldala sima és ruganyos lesz, a másik pedig porózus és durva. A barnára sülő palacsintát wat mellé szolgálják fel, amely fűszeres, húsos-zöldséges pörkölt jellegű étel. Az injerával tunkolják ki a tálat. Ismerős, ugye?

Roti 

Fotó: 123 RF

Habár gyakran indiai ételként hivatkoznak a rotira, Dél- és Délkelet-Ázsiában mindenhol honos. A búzaliszt alapú palacsinta vékony, tortillára emlékeztet. Ebbe is, akár egy wrapba, belecsomagolják az ételt. A tésztát olajban szintén ki lehet sütni, de így már poori lesz belőle. Rétegezni is szokták ghível (tisztított vaj) vagy olajjal, ez a vajas paratha, curry mellé szokták kínálni.

Martabak 

Fotó: 123 RF

Klasszikus street food Thaiföldön, Indonéziában és Indiában, rengeteg írásmódja és még több kiejtése létezik a nevének. A tésztát rendkívül vékonyra nyújtják, majd gyorsan aranybarnára és buborékosra sütik serpenyőben, gyakran aromás kókuszolajban. Ezután fűszeres és általában húsos töltelékkel kenik meg, szögletes formájúra hajtogatják, majd mindkét oldalát megpirítják. Ismert az édes verziója is, ebbe csokoládé és sűrített tej kerül.

Hotteok

Fotó: 123 RF

Koreai street food, jellemzően télen készítik. Cukros, élesztős, búzaliszt alapú tésztából készül, amelyet hagynak megkelni, mintha csak kenyér lenne. Általában ragacsos töltelék kerül bele, például szirup, karamell vagy méz, de magokkal is készítik. Ezután összenyomják, és mindkét oldalát megsütik palacsintasütőben.

Okonomiyaki 

Fotó: 123 RF

A szó jelentése lefordítva annyit tesz, hogy „amit csak akarsz, grillezve”, és ez elég jól körül is írja a japán palacsinta lényegét. Kerülhet rá káposzta vagy bármi más, ami csak eszünkbe jut, legyen az polip vagy éppen malaccsászár. A tészta különösen krémes állagát a nagaimónak köszönheti, amely egy zöldségféle gyökere. Oszakában a tölteléket belekeverik a tésztába, Hirosimában pedig rétegezve készítik. Mindkét fajtára japán majonéz és édeskés okonomi vagy tonkatsu szósz kerül, valamint noripelyhet (alga) és gyömbért is szórnak még a tetejére.

Banh xeo 

Fotó: 123 RF

Meglepő lehet, de sárgás színe ellenére a banh xeo egyáltalán nem tartalmaz tojást. Habár úgy fest, mint egy omlett, színét a kurkumának köszönheti. A nevét sistergő palacsintának lehet fordítani. Wokban vagy serpenyőben készítik disznóhússal, garnélával és zöldségekkel. Tésztája rizslisztből és kókusztejből áll, sütéskor apró buborékok százai jelennek meg a felületén. Friss zöldfűszerekkel és salátával szolgálják fel.

Arepa 

Fotó: 123 RF

Venezuelában és Kolumbiában népszerű palacsintaféle. Kukoricalisztes tésztából készítik, gyakran szendvicsként szolgálják fel sós töltelékkel, például tenger gyümölcseivel, chorizo kolbásszal, párolt marhahússal, sajttal és babbal. A tésztát egy burdare nevű palacsintasütőben sütik ki. A venezuelai variáns vastagabb és kerekebb, nagyjából tenyérnyi méretű, gyakran pitához hasonlóan töltik meg. Kolumbiában nagyobbak, laposabbak az arepák, és összehajtva kerül beléjük a töltelék.

Forrás: Serious Eats