Amíg a gyerekek nem lettek akkorák, hogy önálló akaratuk legyen az evésben, valahogy végig sem gondoltam, hogy ők majd máshogy szeretik a tojást, mint én, vagy hogy velem ellentétben szeretni fogják a mustárt, esetleg megeszik majd a folyami halakat, amiket én nem. Persze ez rajtam is múlik, hiszen a főztömmel irányítom az ízlésüket, de az a tapasztalatom, hogy vannak olyan adottságok, amelyeken még egy anya sem tud változtatni.

Ezzel együtt viszont azt is észrevettem, hogy milyen furcsa evési szokásaink vannak – nemcsak a gyerekeimnek. Visszagondoltam a saját gyerekkori dolgaimra, és megkérdeztem néhány kollégát is, mire emlékeznek ők vagy a szüleik, illetve számba vettem a családomat is.

Kezdjük velem, már csak a szerénységem miatt is. A gyorséttermek a kamaszkorom környékén furakodtak be igazán Magyarországra. A már-már klasszikus gusztustalankodás, vagyis a fagyiba mártott sült krumpli nekem nem jött be, viszont gyerekkoromban volt ennél érdekesebb szokásom: a párizsiból kiettem szem, orr és száj formát, és a ma használatos fátyolmaszkokhoz hasonló módon (micsoda üzlet lett volna, ha én találom fel ezt a maszk fajtát!) az arcomra fektettem. Elképesztő nagyokat nevettünk a húgommal; az anyukámmal már kevésbé.

A férjem nem emlékszik gyerekkori furcsaságokra, bár az anyukája főző tehetsége az odaégetett rántottáig terjedt. A mai napig szereti ezt az égett ízt… Ráadásul mindenhez, de tényleg mindenhez mustárt eszik. Mondjuk ez azért elég furcsa.

Fotó: 123 RF

A kisfiam, aki lassan 7 éves lesz, nagyjából 2 éves kora óta a következőt eszi: mivel imádja a kovászos uborkát, azt bárhol, bármikor képes enni, és a levét is megissza. Legtöbbször étkezés után, egy desszerttel felváltva harap egyet az uborkába, aztán egyet a süteménybe. Én ezt már megszoktam, úgyhogy inkább most nem minősítem…

Fotó: 123 RF

A kislányom 3 és fél évesen egyelőre csak a szénhidrátfüggőséget tudja felmutatni, azonban még remekül át lehet verni, és krumplipüré helyett megeszi a karfiolpürét is. Meglátjuk, mi lesz belőle. A kovászos uborkát mindenesetre nem szereti.

Réz Gyuri kollégánk, aki a tartalmakért felelős, nemes egyszerűséggel a cukros tejfölt pakolta bele egy zsömlébe, valamint imádta a vagdalt húsból készült bolognait. Ez utóbbi mondjuk azt hiszem, magyar szokás volt a szocializmusban, és nem volt olyan rossz azért, na!

Tatai Robi szerző kolléga a lekváros kiflit ette chipsszel, és pudingba mártogatta a perecet. Az amerikai szupermarketek polcait elnézve, a pereces brownie-tól kezdve a perecből ÉS csokiból készült húsvéti nyusziig ez nem is olyan földtől elrugaszkodott ötlet.

Csigó Zita főszerkesztő és szerző kollegina Robival teljes összhangban ropit mártogatott pudingba, valamint őszibarackbefőttel ette a sült marhahúst. Végül is, amikor meggyszósszal esszük a levesben főtt marhaszegyet, akkor valahol ugyanitt kötünk ki, nem?

Meséljetek, nektek milyen szokásaitok voltak gyerekkorotokban? Most is vannak furcsaságaitok a konyhában?