A cél továbbra az, hogy bemutassák az új séftehetségeket, megismerhessük a legfrissebb tendenciákat a gasztronómia területén. Az ifjoncok mellett ott vannak a már jól ismert húzónevek is: Thierry Marx-ra vagy Jean-François Piège-re még a nem teljesen megszállott francia is kíváncsi. A több száz fős teremben 35 perces felvonásokban főznek kivetítő, rengeteg kamera, és egy műsorvezető társaságában. Látványos, sokszor illatos a főzőshow, amihez élvezetes előadások társulnak.

Színpadi főzések

Ehhez persze kell egy olyan showman, mint Sébastien Demorand, aki a MasterChef című népszerű televíziós szakácsversenyt is vezeti. A gyors mesterkurzusok alkalmával nemcsak az új alapanyagokat mutatják be, hanem első kézből leshetünk el otthon is alkalmazható technikákat, ízkombinációkat. Biztosan nem fogok hatféle tengeri halból halászlevet főzni azért, hogy egy otthoni vacsora tányérján passzírozva mártásként tálaljam, bár sosem lehet tudni. Nem úgy a köretét, amit bármikor szívesen elkészítenék és akármikor a házi készletekre alkalmazok: vajon párolt, egészben hagyott paszternák (vagy petrezselyem gyökér), reszelt bergamott héjjal és piment d’Espelette-el (vagy helyette citrom és mandarin reszelt héja, valamilyen szárított paprika). Az emeleten végigkóstoltam az aromás botanikai gyöngyszemeket: mogyoró ízű levélkét, fekete ribizli ízű virágot, vagy az ízetlen, húsos levelet, ami bármilyen ízt képes gyorsan magába szívni, s így alkalmas a meghökkentésre. 

A mindentudó album

Fotó: www.facebook.com/lecontrepoint

Erre az alkalomra könyv is készült: Omnivore Food Book N°1 Charcut’ is back! címmel (Le Contrepoint, EUR 19,90). A kiadványból megtudhatjuk, hogy bizony a feldolgozott hentesáruk virágkorukat élik: ami Nagy-Britanniában teljesen elterjedt, az lassan-lassan meghódítja az újdonságokra fogékony francia közönséget is. Ismét fel-, vagy, ha úgy tetszik visszakerülnek a pástétomok, szalámi és sonkaféleségek az elegáns éttermek étlapjaira is. Nem libamájpástétom formájában, mert úgy eddig is jelen volt, hanem falusi, rusztikusabb kiadásban. Fejpástétom aszpikosan, tésztaburokban sült paté, különféle ízesítésű véres hurkák. Ezt a tendenciát tükrözi Yannick Alléno nemrégiben megnyitott húsáru bárja is, a Terroir Parisien Bourse, ahol a helyben készített finomságok az egyértelmű bizonyítékai, hogy életképes egy hely csupán rillettekkel és társaikkal is.

Miről árulkodik a szakáll?

Kimerítő gasztro-körképet kapunk Sydneyről, a párizsi 10 legjobb hamburgeres helyéről, a japánok által Réunion szigetére nemrégiben telepített kávétípus titkairól, melyet a macaronkirály Pierre Hermé vagy Anne-Sophie Pic is használ. Mindemellett betekintést nyerhetünk a brit gasztropub-ok életébe, híres séfek szakállviseletéből levezetett karakterológiába, valamint abba, kinek köszönhető, hogy van nem hidegen tálalt pastrami Párizsban. A végén kimerítő összeállítást kapunk az idei meghatározó éttermekről, elmaradhatatlan receptekkel. A könyv nemcsak abban eredeti, hogy kezelhetetlenül nagyméretű is, nem fér el a nagy női táskákban sem, ergo nem viszed magaddal olvasgatni a parkba, míg homokozik a gyerkőc, hanem trendi tipográfiájában is. Az alap, hogy matt papírra nyomott, de hogy még képregény is legyen benne! Négy oldalon írnak viccesen arról, hogy indult el Emmanuel Renault, a megève-i Flocon de Sel étterem három csillagos séfje kőszáli kecskét vadászni, amikor kiderült, hogy csak egy adagnyi pástétom maradt, vendégek pedig épp azt rendelnék.