Több, mint ezer almafélét mentett meg eddig a kihalástól az elmúlt 25 évben Tom Brown. Az észak-karolinai Clemmonsban élő nyugdíjas vegyészmérnöknek köszönhetően maradnak fent az olyan, viszonylag ismeretlenül csengő gyümölcsfélék, mint az Éjjel Pottyanó, a Sárga Harangvirág, a Cukorcsík, a Fekete Borlevű és a Királyi Citrom – melyekhez természetesen saját legendák is kapcsolódnak. A Junaluska alma például egy cseroki vezető után kapta nevét, majd 1900 táján kihaltnak hitték – míg nem Brown 2001-ben mégis felfedezte a növény lelőhelyét, méghozzá egy 150 éves katalógus alapján. Egy erdőbe jutott önkéntes detektívmunkája során, ami régen egy hegyi kert volt, ám sikerrel járt: talált a göcsörtös Junaluska-almafából, és egy hajtást haza is vitt szaporítani. A 79 éves úrnak 1200 mentett fajtája van, melyből 700 elképesztően ritka: a legtöbb az utóbbi száz évben nem is került egyáltalán kereskedelmi forgalomba. A növények kipusztulás-közeli helyzetének több okát is tudni lehet: a viharok, a területfejlesztés, a kártevők és a penész mind hozzájárult, hogy vészesen megritkuljanak. 

1998-ban egy piacon látott meg szokatlan almákat, és ott kezdődött ez a szívmelengető történet: a kosarakból figyelő különböző méretű, lilásfekete, naplemente-pink és csíkos sárga gyümölcsök lenyűgözték a férfit. Pláne mikor megtudta a nevüket: Arkansasi Fekete, Keserű Buckingham, Fehér Téli Jon… melyek aztán az ízükkel is lenyűgözték. Fehérbors, szőlő, körte és méz jellegű élmények érték a rögtönzött svédasztalnál.

1905 körül még 14 ezer, különböző típusú almát katalogizáltak – a sokféleség annak volt köszönhető, hogy az első telepesek igencsak szorgosak voltak. A szőlő betegség miatt kipusztult, bort importálni nem érte meg – akárcsak sörhöz árpát termeszeni – a víz pedig gyakran szennyezett volt, így az 1700-as években a cider lett a legnépszerűbb ital. Vigrinia földje és klímája nagyon alkalmas volt az almáskertek számára, és szinte minden farmon akadt jó pár gyümölcsfa. Mikor már exportra is termeltek, akkor a Taliaferro márka lett Thomas Jefferson kedvenc itókája. Persze sütötték, főzték is a gyümölcsöt, illetve borecetet és takarmányt is állítottak elő belőle. Aztán a városiasodás miatt szép lassan az enyészeté lett 11 ezer faj. Brown szenvedélyesen él hobbijának: évente 30 ezer mérföldet is autózik az Államokban, hogy ilyen nemzeti kincsekre bukkanjon, hátha valahol a hátsó csalitos rejt még pár csemetét, ami egyébként kész csodával ér fel.

 

Perzsa

Forrás: atlasobscura.com