Én magam azok közé tartozom, aki minden évszakot szeret: igen, a hideget, a havat, a borút, az esőt is… a szelet talán kevésbé, inkább csak a vitorlákba fogva nyáron. Sokakkal ellentétben én nem kezdek el rögtön Újév napján nyavajogni, miután lezavartuk az ünnepeket, hogy mostmár aztán jöhetne a tavasz. A magam részéről élvezem a téli hangulatokat, és szeretem is kimaxolni ezt a szezont a sok hozzá illő benti vagy épp szabadtéri programmal. Ezzel együtt tény, hogy ha már márciust mutat a naptár, akkor én is kezdem unni a hideget, az esőt, nálam is megkezdődik a lábrázós visszaszámlálás. A forralt bort lassan fröccsre váltanám, a jégpályák látogatását balatoni vitorlázásra, a kandallóropogást tábortűzre, a gyökérzöldségeket meg sok szép, zsenge zöldségre, gyümölcsre cserélném.

Boldog pluszok reggelre

Amikor még 3 fokra ébredünk… Brrrrrr. Már majdnem elkezdtem morgolódni, mikor kidugta az orrát a nap, nyújtózott egyet, és hirtelen aranyba borította az egész házat, fényárban úszott minden. Ilyenkor nem tudok betelni a látvánnyal. Vajon csak átverés, vagy tényleg jön a tavasz? Márpedig ha a gyerekek iskolába, óvodába menet az állólámpa hunyorgó félhomálya helyett a hajnali napsugarak fénye mellett ülnek a reggelizőasztalnál, tágra nyílt szemmel, viháncolva, akkor biztosan lehet tudni, hogy valami kontinentális ébredezésféle elkezdődött. Nos, a medvét, meg a hagymát, de a medvehagymát sem igazán érdekli, hol tartunk hőfokban és a napsütéses órák számában mostanság: ők menetrendszerűen kidugják az orrukat, hajtásukat, kinek épp mije van. Én meg előszeretettel használom a konyhámban azt, amelyik hagyja magát, mostanság a medvehagymát, hogy feldobjam a reggelünket.

A túróját!

Van, hogy csak rámegyek a megúszósra, és egy gyors aprítást követően túróban vagy avokádóban találja magát zöld kupac, a túró meg egy rozspirítós tetején. Aztán olyan is előfordul, amikor még a kávéillatra sem nyílnak a csipától összeragadt szemeim, hogy egy mezei rántotta tetejére tépkedem a leveleket… ez mondjuk nem jó csel, mert azt a kölkök, ha épp ballábas a kelés, egy könnyű mozdulattal lehajítják onnan. Ezeket a nüanszokat a kajába szimplán bele kell csem-pész-ni… nnna! Ha ez időben eszembe jut, akkor beleforgatom a felcsíkozott medvehagymát a még nyers tojásba, csak aztán sütöm – onnan szedjék ki a kis trükkerek! Hangosabb reggeleken aztán jöhet az aprítógép és általa a medvehagymapesztó a minimozzarella és a roppanós koktélparadicsom alkotta kölyök-capresére, vagy akár a sült alma-sajt-pármai sonka kombó mellé. Na, de ha anyának van ihlete! Akkor elő akár a pálcikákkal is, mert érkezik a medvehagymás lazacos tavaszi hamis omlettmaki. Ilyenkor persze jól jön egy standard készlet, ami az én esetemben sosem nélkülözi a tojást és a füstölt lazacot. Csupán mellé kell pattintani néhány egyéb roppanós zöldséget, némi színlelt rutinnal tölteni, tekerni, szeletelni, és kész is a villantós reggeli… aki bújt, aki nem.

SZABÁLY! Kinézetre vagy tartalomra kísérletinek minősülő fogásokat csak olyankor ér a gyerkőcök elé tenni, ha van is időnk, energiánk, kellő türelmünk arra, hogy megvárjuk, amíg megérkezik ott is a kísérletező kedv. Tudom, hogy hihetetlen, de ez TÉNYLEG csak idő (=kitartás) kérdése. Addig is kefe helyett tessék fogyasztani (fagyasztani) és fogyasztani medvehagymát jókedvvel, bőséggel!