Nem tudom, hogy a kulináris élvezeteket kevésbé értékelők között mennyire népszerű a medvehagyma, gyanítom azonban, hogy nagyon sokan vannak, akik még sosem találkoztak ezzel a fokhagyma illatú növénnyel. Gasztro körökben azonban igencsak sztárolják, a tavaszi időszakban tele vannak a gasztroblogok, főzős magazinok és műsorok vele. Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen a medvehagyma elképesztően sokféle felhasználási formához passzol, egészséges, olcsó is, tehát egy sor fontos szempontnak megfelel, ami manapság előkelő helyet foglal el étkezésünkben.

Miért hívják medvehagymának?

Népi hiedelmek szerint pont azért, amit a neve sugall. Állítólag a téli álmukból tavasszal ébredő medvék  félálomban medvehagyma után tapogatóznak, mert a hosszú pihenés után a zöld levelek hathatós segítséget nyújtanak a maci szervezet kitisztításához, megújításához, amire az ellustult szerveknek igen nagy szüksége is van.

Egészség az erdőből

Lehet ebben igazság, hiszen tudjuk a medvehagymáról, hogy nincs is talán még egy olyan növény, amelyik ilyen jó hatásfokkal tisztítaná a gyomrot, a bélrendszert és a vért. Ezenkívül számtalan jó tulajdonsága van még. Enyhíti az álmatlanságot, valamint az erek elmeszesedéséből,  magas vérnyomásból eredő panaszokat. A frissen fogyasztott  levelek tisztítják a vesét és a húgyhólyagot, elősegítik a vizelet ürítését. Remek szer felső légúti megbetegedések, idült köhögés, hurut ellen. Bőrpanaszok esetén lemosással használjuk ki gyógyító erejét, de borogatásként is beválik. Bármilyen furcsán is hangzik, medvehagyma bort is főzhetünk belőle, nehéz légzés és hurut ellen az egyik legjobb házi szer. Egy marék apróra vágott levelet felöntünk 2 dl fehér borral, néhány percig forraljuk a bort, majd mézzel ízesítjük, és egy napra elosztva ezt a mennyiséget elkortyolgatjuk. Teát úgy készíthetünk belőle, hogy a friss vagy szárított leveleket leforrázzuk, étkezés előtt egy órával fogyasztjuk.

Mivel a medvehagyma évelő növény, gyűjtésekor fokozottan figyeljünk arra, hogy a hagymát ne tépjük ki a földből, és egy tőről csak a levelek felét takarítsuk be, így biztosíthatjuk a következő évi utánpótlást is. Minden orgánum, amelyik ír a medvehagymáról, felhívja a figyelmet arra, hogy viszonylag könnyen összetéveszthető a gyöngyvirág leveleivel, amely súlyosan mérgező. Ugyan a veszélyt nem szeretnénk elbagatellizálni, azért megnyugtatásul elmondjuk, hogy a gyöngyvirág jó egy hónappal később nyílik, mint a medvehagyma, a levelek fonákja a medvehagymánál matt, míg a gyöngyvirágnál fényes, de a döntő jel, ami segít minket a tájékozódásban, az a medvehagyma hangsúlyosan fokhagymás illata. A Mecsekben járva semmivel össze nem téveszthető illat fogadja a szorgos medvehagyma gyűjtőket, de ha a legcsekélyebb kétségünk támadna, fogjunk egy levelet, dörzsöljük össze ujjaink között, ha nem érezzük a fokhagyma illatot, nem medvehagymával találkoztunk. Nehéz ellenállni a hegyoldalban burjánzó medvehagyma telepeknek, legszívesebben mindet hazavinnénk, gondoljuk azonban át, hogyan fogjuk felhasználni az üde, zöld leveleket,

A legegyszerűbb módja a tartósításnak, ha a leöblített, megszárított leveleket ollóval felvagdaljuk, zacskóba tesszük őket, és mehetnek a fagyasztóba. Készíthetünk belőle mártást, levest, pestót.
Eltehetjük olajban is, ekkor szintén mosott, száraz levelekre lesz szükségünk, amelyeket egy kisebb üvegbe tömködünk, minél jobban kiszorítva belőle a levegőt, majd az üveget színültig töltjük olajjal. Az így tárolt medvehagymának hűtőben a helye.
Tartósíthatjuk szárítással is, ekkor a tiszta leveleket hagyjuk szellős, levegős helyen megszáradni. A zörgőssé váló levelekkel ízesíthetünk túrót, bármilyen szendvics krémet, morzsolhatjuk ízesítőként bármibe.

Persze legjobb, ha frissen fogyasztjuk, főzhetünk belőle krémlevest, mártást, süthetjük aprósüteménybe, pogácsába, tehetjük szendvicsbe, salátába, fűszervajba, illetve bármilyen saját magunk kreálta ételbe, amihez fűszeres, fokhagymás ízvilága passzol.