Csak néhány adat, hogy érzékeljük a londoni felhozatalt: 52 étterem visel 1 Michelin-csillagot, itthon ez a szám jelenleg 4, de bízunk benne, hogy évente gyarapszunk egy-egy csillaggal. A szigetországban a vidéki éttermek is szépen fejlődnek, nagyon sok, a Michelin által is díjazott étterem van itt-ott, kisebb falvakban, városkákban. Ennyit a statisztikáról. A lényeg, hogy nagyon jókat lehet enni Londonban. 

Piacon a boldogság

A pub-tulajdonosok egyre jobban figyelnek arra, hogy valami egyedit, különlegeset adhassanak a vendégeknek. Ha Londonban járunk és szeretünk enni, semmiképpen ne hagyjuk ki a Borough Market-et, ami a London Bridge mellett/alatt található és az egész környékét ínycsiklandozó illat lengi át. A piac egyik oldalán gyakorlatilag az egész világ képviselteti magát street food témában. Indiaitól lengyelig, japántól spanyolig, minden kóstolható. Egész malac forog nyárson, amit friss fehérkenyérbe tesznek, ropogós bőröstűl. Hatalmas serpenyőben gőzölög a friss paella, megszórva rákkal és kagylóval gazdagon. Friss, osztrigát lehet kóstolni, akár menüben is, egy jó pohár prosecco-val, vagy Champagne-al. Van egy “ROAST” nevű kis sarok büfé, ahol különböző sült húsokból csinálnak nekünk szaftos szendvicset. Én személy szerint a ropogós császárhúsost javaslom, amihez krémes almapürével kenik meg a friss, ropogós bagettet. Nehéz mosoly nélkül kibírni… 

Különleges megoldások

Ha környékbeli étterem séfje lennék, akkor is kedvenc helyem lenne a piac, mert az árusok simán megugorják a lécet minden tekintetben. Ami nekem nagyon tetszik a külföldi piacokban, az a specializálódás. Akár Párizst, Lyont, Barcelonát, vagy Londont nézzük, az árusok nem akarnak mindent egyszerre tartani. Van aki gombát kínál, de legalább 10 félét. Van hagymaárus, akinél roskadoznak a ládák a szebbnél-szebb hagymáktól. A krumplis csak krumplit ad, de pontosan tudja melyik jó főzni és melyiket süssük, azt is tudja melyikből lesz a legfinomabb saláta. Van aki kifejezetten zöldfűszereket tart, de nehéz olyat kérni, ami épp ne lenne nála. A hentesboltok szépen szeletelt és adagolt húsokat kínálnak, a báránykaraj is takarosan, megtisztítva várja, hogy végre rozéra süsse valaki. A tenger közelsége érzékelhető a halárusok standjain, mert a reggel kifogott halak sokszor már  aznap elfoglalják helyüket vastag jégágyukon,  hogy onnan szemléljék a piac illatos, színes, vibráló forgatagát. 

Járatlan utakon

Ha Londonban járunk, kerüljük a forgalmas, mainstreem pubokat, keressünk inkább valami eldugottabb, hangulatos helyet, rövid, izgalmas étlappal. Flangáljunk piacokon, együnk fish and chips-et, de csak friss halból, nagyra vágott, ropogós sült krumplival, amit a helyiek malátaecettel locsolnak meg. Kérjünk hozzá “chunky” tartár szószt, amiben savanyú uborka, hagyma és kapribogyó darabok váltják egymást, hogy izgalmas roppanást csempésszenek a krémes majonézbe. Leveseket ne nagyon keressünk, az nem angol módi, inkább majd otthon főzessünk édesanyánkkal: olyan húslevest úgysem főz senki.