10 évvel a Miss Balaton cím elnyerése után úgy éreztem, hogy a fotózások, a  modell munkák világa már nem lelkesít úgy, mint régen.  Szerettem volna valami mást csinálni, olyasmit, ami ösztönöz, és amivel akár másoknak is segíthetek. A férjem, Edvin (Edvin Marton) tanácsára kezdtem a főzéssel foglalkozni, szerinte ugyanis ez a hivatás az, amit ha megtanul az ember, állandó örömöt szerez másoknak. A beszélgetésünk után, még aznap éjszaka rákerestem az összes kulináris iskolára Kaliforniában, majd szeptembertől beiratkoztam a New School of Cooking Intézményébe. Így indult az egész…

Két éven át hatalmas nyüzsgés és pörgés lett az életem, de minden egyes percét imádtam. Reggel nyolcra elvittem a fiúkat az oviba, majd a kocsiban gyorsan átöltöztem séfkabátba, köténybe és sapkába. Összekészítettem a füzeteimet, könyveimet, a kés-szettemet és rohantam is be. Reggeltől délig elméleti oktatás folyt, majd délután a gyakorlati órák következtek.

Ez utóbbit kimondottan nagyon szerettem! Egyedül a tengeri állatok megfőzése viselt meg. A rákot élve nyársra tűzni, vagy egy királyrákot élve a forró vízbe dobni nem volt könnyű feladat, lelkileg semmiképp. Az viszont érdekes, hogy a legegyszerűbbnek tűnő dolgokkal bajlódtunk a legtöbbet az osztálytársaimmal. Volt egy nap, amikor naponta 120 tükörtojást készítettünk el fejenként, mígnem sikerült tökéleteset sütnünk. A petrezselyem vágását is addig gyakoroltuk, amíg már álmunkból felkelve is ment volna a dolog.

Izgalmas, néha kemény, de mindenképpen tanulságos és inspiráló időszak volt ez számomra. Tapasztalatokkal, élményekkel és határozott elképzelésekkel gazdagodva szereztem meg a diplomámat. Ez idő alatt sikerült teljesen megbizonyosodnom arról, hogy ez az én utam. A konyha, az ételek, az alkotás. A kreativitásom végre szárnyra kapott, és megtaláltam a hivatást, amely a szenvedélyemmé vált.