Ennek ellenére az átlag francia ragaszkodik a piachoz, mint nélkülözhetetlenhez. A piacok rettentő változatosak lehetnek, a célcsoport lehet antillai vagy éppenséggel divatos felső középosztálybeli, ez utóbbinak nyilván komoly bio-szekcióval is kell rendelkeznie és kevesebb lesz az olcsóért vesztegetett, eredeti aranykarkötő és afrikai faszobrocska.
Számos helyen működik az országban piac a hét meghatározott napján és sok esetben az önkormányzatok újranyitják az egykori vásárcsarnokokat is. A piac jelentősége a franciák régiójukhoz való szoros kötődésében rejlik, hiszen mindenki eljött valahonnan. Az autentikusság fontos kérdés a piac tekintetében is, ezért gyakori témája a tévécsatornák rejtett kamerás oknyomozó riportjainak például a kamu korzikai kolbász vagy a Metróban vett, de ősvidékiként eladott kecskesajt. 
Nemcsak zöldséget és gyümölcsöt lehet itt találni, de csaknem mindig nagy serpenyőkben igazán gusztusosan tálalt készételeket is, amelyekből egy tál (barquette), kitesz egy ebédet is, általában igen olcsón. Ez mondjuk nem vonatkozik a városi piac szélén feltűnő foodtruck- okra, akik általában igen jó hamburgert vagy tacót árulnak, de nyakkendős-kiskosztümös törzsközönségük miatt közmegvetés tárgyai.