Hogy történt a start a konyhában: ki vagy mi volt az inspiració?

Mautner Zsófi: Főzős családban nőttem fel, ahol a főzés már gyerekkorunkban nagy móka és kiváltság volt, hatévesen már megtanultam húslevest főzni, hétévesen csörögefánkot sütöttem. Igazán komolyra azonban csak egyetemista korom után fordultak a dolgok, egy inspiráló New York-i év jelentette a mérföldkövet, akkor vált a hobbiból mindent elsőprő szenvedély.
Pataky Péter: Az egész család jól főzött gyermekkoromban. Nők és férfiak egyaránt. Tisza-parti gyerek lévén az édesapám halászleve, vagy a frissen fogott és sütött, ropogós keszeg friss zöldségekkel, mind-mind meghatározó élmény volt számomra. Édesanyám levesekben verhetetlen. Legyen egy egyszerű köménymag-, vagy lebbencsleves, rá mindig számíthatok, ha arra járok, de a rakott karfiolja is csodálatos. Az egyik nagyapám horgászott, a másik vadászott, így szerencsés gyerekként már fiatal koromban megszoktam a komolyabb étkeket. Sajnos emlékszem sok gyerekre, akiknek egy bélszínroló (!) is ritkán adatott meg. Nem mondom, hogy egyenesen vezetett az az út a szakács szakmához, de alsó tagozatban már sütiket sütöttem, és a vadahoz is én ízesítettem a mártást a családi karácsonyokon. A családi háttérért nagyon hálás vagyok, nélkülük nem tartanék itt.

Mit jelent számodra a főzés? Mi a jó benne?

MZS: Mindent és minden. Ha egy-két napig nem tudok valami miatt főzni, már viszket a tenyerem. Minden egyes fázisát szeretem, az étel kitalálásától a kitálalásáig. A főzés kikapcsolódás, alkotás, együttlét, etetés, szeretés, kommunikáció.
PP: Mindig is szerettem kreatívkodni. Írni, fotózni, stb. A főzés is egy olyan elfoglaltság, amivel az ember ki tudja élni a kreativitását és egyben örömet is szerez másoknak, mintha mondjuk egy zeneművet írna, vagy szobrot faragna. Főzni csak szeretettel lehet, attól lesz jó, ha jót akarunk. A nagyi levese is a szeretettől és a tanyasi hozzávalók miatt volt emlékezetes, nem a több milliós konyhatechnikától. Az IKON étteremnél a belvárosban van egy kis lakás, ahol lakom, de ott ritkán főzök. Nincs rá időm. A Tisza mellett van egy kis házam, ott szeretek főzni. Ráérősen, lehetőleg a szabadban, barátoknak, családnak. A kisház a menedékem, a nyugalom szigete, ahol tényleg ki tudok kapcsolni. Reggel felkelünk a madárcsicsergésben, bemegyünk a faluba friss zöldségekért, és ráérősen megreggelizünk. Néha a barátnőm is meglep egy-egy finomsággal, szeretek a frissen vágott paprika és uborka illatára ébredni. Ha a kávé is gőzölög, akkor már nagy baj nem történhet aznap.

Hogyan csinálnál kedvet a kezdőknek?

MZS: Sikerélménnyel. Szerintem minden kezdőnek érdemes néhány tutibiztos alapreceptet megtanulnia, amivel mindig garantáltan sikere lesz, ez már meghozza után a kedvet. Egy tökéletes krémleves, egy jó salátaöntet, sült zöldség, sült csirke, lisztmentes csokitorta – ezek legyenek azok.
PP: A legfontosabb tanács, hogy ne féljünk a főzéstől! Főzni egyszerű, csak pár dologra kell figyelnünk:
– Menjünk ki a piacra, ott biztos kapunk ihletet. Kérdezzük az árust, ő miből mit, és hogy szokott főzni!
– Egyszerű dolgokkal kezdjünk, egy gyors tészta, saláta, krémleves. Ne használjunk félkész szószokat és ételízesítőt!
– A kevesebb több! Jobb egy jó vajas kenyér, mint egy elrontott narancsos kacsa.
– Ne kapkodjunk! Szánjuk rá az időt, készítsünk oda mindent előre és ha a recept 20 percet ír, akkor ne csapjuk össze 5 perc alatt.
– Olvassunk sok jó (!) szakácskönyvet! Keressünk rá a receptre a neten és olvassunk el többet, mielőtt belevágunk. Biztos találunk majd nekünk valót!
– Főzzünk a szeretteinknek, közben gondoljunk arra, milyen boldogok lesznek majd!

Az első, ami eszedbe jut, ha vendégek jönnek: változik, vagy van olyan bevált recepted, amit szeretsz használni?

MZS: Inkább biztosra megyek, és az a lényeg, hogy kényelmes legyen elkészíteni, ne kelljen végig a konyhában állni, hogy én is részese lehessek a társalgásnak. Etetni szeretek, nem művészkedni.
PP: Grillezni a teraszon, vagy sütőben szoktam egész bőrös húsokat sütni, alatta zöldségekkel, gombával, krumplival. Sütöttem már egészben kappant, de néha alig várom, hogy a Korondon vásárolt kerámiaedényben készítsek töltött káposztát, savanyú káposztából, füstölt hússal, kaporral. Csirkepaprikás és halászlé is előfordul néha. De mondjuk egy steak szendvics, berni mártással is a barátok kedvence. Szerintem érdemes hozzám vendégségbe jönn 🙂

Mi az, ami nálad mindig van a kamrában?

MZS: Chili, vanília, római kömény.
PP: Savanyúságok, cékla, mustárok, vaj, húsos szalonna, 50 féle só (gyűjtöm) olivaolajok, ecetek, hagyma, fokhagyma. Akármilyen furcsa, nem vezetek hagyományos háztartást jelenleg. Így olyan dolgok vannak csak a Tisza-parti kisházban, amik nem romlanak meg. Előfordul a fagyasztóban Kövér Zoli bácsi hurkájából is azért.