Jamie és Gordon elsírná magát

Legalábbis ez az, amire számítottam. A „gasztro szokásokkal” való megismerkedés természetesen a valóságban is jelen van, de jó diákok révén az egyetemi élet alatt szinte senkinél nem a főzés az első. A „szinte” viszont nem véletlenül került a mondatba. Az alapvető tendencia, amit észre vettem a lassan 2 éves angliai pályafutásom alatt: az európaiak többnyire lusták, nem főznek, az ázsiaiak viszont annál többet. Az első évem nagy részben csak britekkel, illetve 1-2 ázsiaival, leginkább kínai diákkal összezárva telt, így ezek a nemzetiségek azok, amelyeknek az étkezési szokásait volt szerencsém közvetlen közelről megismerni. Az angolok csak, tisztelet a kivételnek, aki számszerűen 1 ember volt a 25 brit lakótársam közül, junk food-on és előre elkészített bedobozolt kaján élnek. Nem véletlenül tapasztalhatjuk Angliában, hogy egy élelmiszerboltba besétálva legalább annyi féle előre gyártott, mikrós ételt találunk, amennyi féle étel Budapest összes éttermének az étlapjain található. Hatalmas a kereslet ezekre a termékekre és nem csak a diákok körében. A fél éves szakmai gyakorlatom alatt szomorúan tapasztaltam, hogy jól kereső felnőttek között is akadnak olyanok, akik harapnak ezekre az előregyártott, szét tartósított ételekre. Tehát, ami tuti:  a brit autentikus, házias konyhát nem tudtam még megtapasztalni, de mint az köztudott nem biztos, hogy túl sok ízes-fűszeres élményből maradtam volna ki.

Ázsia nagyobb, mint gondolnánk

Az ázsiai oldalon viszont ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Egy átlag ázsiai diák rizsfőző gép és thermomix nélkül nem érkezik meg az egyetemi campusra. Hatalmas kaja fesztiválokat rendeznek minden héten legalább egyszer, amikor is 8-10 ázsiai kis diák együtt egy átlagos család heti étel adagját készíti el és termeli is be. Így tehát, az ázsiaiak azok, akik nem csak a „gasztro szokásaikba” hanem a konyhájuk szépségeibe, ízeibe is betekintést nyújtanak az egyetem alatt.
Nagy szerencsémre nekem sikerült egy félig brit-félig indonéz lányt “kihalászni” magamnak a legjobb barátnő és lakótárs pozíciókra egyben. Ő pedig csak erősítette az előbb leírt tendenciát és nem a brit, hanem az indonéz vonalával.  Tehát néha-néha  ugyan mindenkinél becsúszik egy kis junk food, főleg, ha egyetemista ez ember, de mennyiséget és minőséget tekintve hatalmas eltérések vannak a különböző nemzetiségek között.