A hidegtálak, no meg persze a közelgő szilveszteri összejövetelek szupersztárja a kaszinótojás (vagy ahogy az angol nyelvterületen nevezik, az ördög tojása). Minket most nem a legfinomabb recept felkutatása vezérelt, hanem az, hogy utánajárjunk, honnan is ered ez a mutatós kis falat.

A megfejtéshez a távoli múltba, egészen pontosan az ókori Rómába kell visszautaznunk. A rómaiak a tojásokat megfőzték, majd fűszeres öntettel tálalva az étkezések elején szolgálták fel. Annyira bevett szokás volt ez, hogy máig fennmaradt a latin a mondás: „ab ovo usque ad mala”, azaz a tojástól az almáig, vagyis az étkezés elejétől a végéig. Mondanunk sem kell, a fűszeres öntetes tojás mint előétel a gazdag családok kiváltsága volt. Egy ókori római szakácskönyv arról is írt, hogy a főtt tojásokat tradicionálisan olajjal és borral ízesítették, majd frissen őrölt borssal szolgálták fel.

A 13. században Andalúziában, a mai Spanyolország területén jelentek meg a töltött tojások. Kétszáz évvel később pedig már egész Európában elterjedt ételnek számítottak. A középkori szakácskönyvek receptjei alapján a főtt tojást mazsolával, sajttal és zöldfűszerekkel töltötték meg, majd megsütötték olajban. Másik változat szerint szósszal tálalták, amely készülhetett fahéjból, gyömbérből, szegfűszegből és mazsolából.

1786-ban jelent meg Angliában egy szakácskönyv, amelyben a csípős, fűszeres ételeket ördögételnek hívták, majd magát a fűszerezés folyamatát kezdték el így nevezni.

Végül ugorjunk bő 100 évet: egy 1896-os szakácskönyv ajánlja először a majonéz használatát a töltelék kötőanyagaként, de ez csak az 1940-es évektől terjedt el igazán. A klasszikus kaszinótojás ma majonéz, mustár és paprika keverékével töltött, de megszámlálhatatlan alternatív recept is létezik.

Forrás: history.com