Biztosan láttatok már olyan brit vagy amerikai karácsonyi filmet, amelyben a szereplők tojáslikőrt kortyolgatnak az ünnepi asztalnál. Nálunk húsvétkor (is) fogyasztják, de miért ne zárhatnánk ezzel a lágy és krémes itallal a karácsonyi vacsorát?

A jellegzetes karácsonyi ital eredetéről megoszlanak a vélemények, legtöbben a kora középkori possetre vezetik vissza, ez az ital forró tej és ale típusú sör, valamint fűszerek keverékéből állt. A 13. században a szerzetesek a possetet tojásokkal és fügével készítették, majd a gazdagabbak feldúsították mindezt némi alkohollal, egészen pontosan sherryvel és brandyvel. A tej, a tojás és a sherry csak a módos polgárok étkezőasztalán fordult meg, így a tojáslikőr a gazdagság szimbólumává vált.

A likőr, azaz a „nog” erősebb fajta sört jelentett, amelyet leginkább norfolki kocsmákban fogyasztottak. A shetlandi „nugg” kifejezés pedig nem más, mint a felmelegített sör, ebből már kitalálható, hogy a tojáslikőr angol neve („eggnog”) honnan ered.

Az ital receptje a telepeseknek köszönhetően az 1700-as években átszelte az óceánt, innentől kötődik a karácsonyi ünnepekhez. Ebben az időben ugyanis nehéz volt napi szinten hozzájutni bizonyos likőrökhöz és fűszerekhez, így inkább az ünnepek alkalmával fogyasztották. Később már rendszeresen került a poharakba, olcsó rummal vagy whiskeyvel készült, illetve a mezőgazdaság fejlődésének köszönhetően a tojás és a tej sem volt többé hiánycikk. Az Egyesült Államokban és Mexikóban rövid idő alatt elképesztő népszerűségre tett szert, még George Washington is lejegyezte saját receptjét.

Tojáslikőrt nem csupán önmagában fogyaszthatunk, hanem például süthetünk is vele. Készíthetünk belőle ünnepi tortát, pudingot vagy panna cottát.

Forrás: time.com