Van egy barátnőm, aki egész nyáron a kajszibarack szezont várja. Mit egész nyáron, egész évben! Lelkesen imádja, tonnaszámra eszi, csodálkozom, hogy a kertjében nincs sárgabarackfa. Én az őszibarack-imádók táborát erősítem, pedig nem is szeretem a szőrös héját, de a kajszibarackhoz is vonzódom. Imádom benne azt, hogy olyan bársonyos a héja és meg lehet bírom enni. Imádom a pirospozsgás, kissé szeplős fizimiskáját, a nem szétfolyósan tocsogós, de mégis lédús húsát, és legfőképpen a kettősségét: kicsit savanyú, kicsit édes. Egyik sem túlzó, ezért is használható jól a közel-keleti sós ételekben, és az európai konyhák édes ételeiben is. A baracklekvár is úgy az igazi (szerintem), ha kevés cukor van benne és inkább a savanyú íz érvényesül, és egy húshoz is akkor jó máznak, ha nincs benne cukor.

Ehhez képest most tortát sütök, és nem húst, pedig egy barackos, kakukkfüves máz a csirkesütés utolsó húsz percében elmondhatatlanul különlegessé varázsolja az ételt.

Szóval torta, vagyis inkább pite, méghozzá nem is akármilyen: gluténmentes, mandulalisztből. És sosem találod ki, mennyi cukor van benne: 4 egész evőkanál porcukor. Az minimális, és oké, mellette van még méz is, de így is: hát nem hangzik szuper egészségesnek?

Közben pedig olyan egyszerű, hogy csak össze kell keverned az alapanyagokat, aztán a tetejébe ültetni a fél, vagy negyed barackokat, és megsütni. Nincs habverés, több részletben sütés, órákig tartó alapanyag méregetés.

Kevés alapanyag + kevés munka = nyári sütemény

Csak a sütőt ne kéne bekapcsolni.

Az egyszerűségéről még annyit, hogy a 4 és fél éves kisfiam keverte össze az alapanyagokat a konyhapulton. Vagyis a tálban ÉS a konyhapulton is, hátistenem, ilyen ez, belejön majd, én pedig már rég belejöttem a takarításba. Összekeverte, beleöntötte a formába amit előzőleg kikent vajjal és én megporcukroztam, majd kirakta a barackokkal, amit én újrarendeztem, mert mégiscsak fotó készült belőle, de egyébként úgy is hagytam volna, annyira absztrakt és cuki volt.

Úgyhogy ovisok szülei barackos pite sütésre fel, csak vigyázzatok, hamar fogy!

Kajszibarackos gluténmentes pite

Egy 26 cm átmérőjű, csatos tortaformához:

– 28 dkg mandulaliszt (darált mandula)

– 4 ek porcukor + a formába

– 12 dkg olvasztott vaj + a kivajazáshoz

– 4 tojás

– 5 ek méz

– kb 10 szem nagyobb, vagy 12-13 szem kisebb, érett kajszibarack

Melegítsd elő a sütőt 190ºC-ra. A barackokat magozd ki és vágd negyedekre, a sütőformát pedig vajazd ki, majd porcukorral is hintsd meg, a fölösleget ütögesd ki belőle. A tésztához a barackon kívül mindent keverj simára, majd öntsd a formába. A tetejére rendezd a barackokat, koncentrikus körökben, vagy ahogyan neked szimpatikus, és mehet a sütőbe kb 45 percre. 35 perc után már nézegesd, tűpróbával ellenőrizd, és ha kissé megpirult a teteje, és a tű is tisztán jön ki belőle, akkor kész. Hagyd a formában kihűlni, majd langyosan tálald kevés porcukorral megszórva.