Kvarchomok, só és szóda – csupán ezeket kellett okosan elegyíteni ahhoz, hogy a jénai edények megkezdhessék világhódító útjukat. Otto Schott vegyész 1887-ben kísérletezte ki elsőként a boroszilikát-üveget, azt a természetes anyagot, amelynek nagy a hőállósága és mechanikailag is rendkívül szilárd. A találmány széleskörű alkalmazása az 1920-as évektől indult el, Moholy-Nagy László reklámfotói egyenesen kultikus tárggyá tették a Jénában készült üveg edényeket, tehát a világhírű magyar művésznek is köszönhető a jénai tál példátlan népszerűsége.

Rakottkrumpli az üveg mögött

Fotó: jenaerglas-shop.de

A minden rosszban van valami jó igazsága alapján mi, magyarok is örülhettünk, hiszen a háború után a jénai edény volt az NDK egyik legnépszerűbb exportcikke. A magyar konyhák legjava először a sütőtálakkal találkozott, aztán szivárogtak a vajtartók, majd szép lassan a teáskannák és a csészék is. Egykori szilveszterek szenzációja volt a bólés tál, de nem ez volt a jellemző. A rakottkrumplit sokunk számára tette gasztronómiai csodává és egyúttal örök emlékké a hőálló üvegtál. Bár kezdetektől komoly formatervezői munka állt a szériák gyártása mögött, az alapanyag fejlesztésével párhuzamosan évtizedről évtizedre születtek újítások.

Kifinomultság és topdesign

A kortárs jénai konyhaeszközök legfontosabb jellemzője a letisztult formavilág. A klasszikus használati eszközök mellé a tároláshoz és tálaláshoz készült darabok alkotnak jelentős és sokszínű kollekciót. Egyszerű és elegáns a már négyezer forintért megvásárolható sütőforma, de kétszer ennyiért olajtartót is választhatunk, ha hiszünk a jól funkcionáló de mellesleg szép tárgyakban, ez mindenképpen megéri. Tárolásra és egyúttal étvágygerjesztésre is alkalmas fedeles üvegedényekhez pedig már alig háromezer forintért is hozzájuthatunk.