Idén a Nagy Nap Finomságai köré szerveződött az Ízek Szalonja Párizsban. A Porte de Versailles-nál megrendezett Salon de Saveurs-ön mintegy 80 kiállító három napon keresztül kóstoltatta és mutatta be különlegességeit. A karácsony közeledtével elég nagy arányban képviseltette magát a libamáj: vákumfóliában, kandírozott gyümölcsökbe vagy éppen kucsmagombában töltve kínálgatták a kötelező ünnepi fogást.

Zúzós kekszek

Találkoztunk azért újdonságokkal is. Elsőként a híres poitou-i zúzós kekszet (Broyé du Poitou) készítő Goulibeur ház újdonságait kóstoltuk:  juhsajtos, paradicsomos, lilahagymás és bazsalikomos ízesítésű étvágygerjesztő falatkáit. Remek kiegészítői hideg időben egy forró krémlevesnek. Nem maradt el a bemutató sem, a kör, sőt inkább tányér formájú omlós kekszre jó erősen rá kell csapni, az darabokra törik átlátszó csomagolásában és így kínálják körbe a vendégek között. Ez a hagyomány máig él, családi események, keresztelők, esküvők, születésnapok elmaradhatatlan eseménye a pillanat, amikor keksztörésre kerül a sor. A lisztet egy helyi molnártól veszik, mert a nagyipari őrlés kaparóssá tenné a kekszet. A recept nagyanyai örökség, a tulajdonos 1976 óta eszerint készíti. A másik kekszes újdonság Philippe Laurent standja, aki 25 évnyi szaxofontanítás után váltott a cukrászmesterségre. Emblematikus harapnivalója a IV. Henrik talléjárt imitáló keksz (Le Dernier de Navarre), amiben harmonikusan egészíti ki egymást a kissé citrusos jurançoni bor, a köpült vaj és a Salies-de-Béarn-i só.  Ebbe a pireneusi városkába költözött ugyanis két éve északról, itt dolgozik saját üzemében tavaly április óta. Nem titkolózik, honlapján videóban javasol recepteket és még könnyű madeleine-jének titkát is elárulja: a szükséges vaj negyedét fromage blanc-nal, azaz tejfölsűrűségű friss sajttal helyettesíti.

Perui kincsek

Őserdei zöld stand a következő állomásunk, messziről észrevesszük a különleges, csillagánizsra emlékeztető, de annál legalább négyszer nagyobb és vaskosabb termést valamint az aranylóan csillogó olajat. A Nature Inca nevű cég elsőként egy Peruban már régóta használt, hidegen sajtolt olajat vezet be az európai piacra. A Sancha Inca néven ismert (Plukenetia volubilis)növény termésből nyert olaj különlegessége, hogy 48%-ban tartalmaz Omega-3, 37%-ban Omega-6 és 9%-ban Oméga-9 zsírsavat. Használható táplálékkiegészítőként, remek salátaolaj. Ízlelgetés közben először a spárga, majd a megpucolt borsó meg a héja jut eszünkbe, a végén egy kis földimogyorós áthallással. Kóstolunk nyers csokoládét, mely pörköletlen kakaóbabból készül. A Rrraw cég újdonsága a szarvasgombás-kávés trüffel, mely tökéletes ajándék az ünnepekre, ahogy bármelyik másik pulton lévő kézműves csokoládé. A perui kakaóbabot fermentálás után a napon szárítják és törik össze, szigorúan 43 fokos hőmérséklet alatt.

Rovarforradalom

Bármennyire is próbálok nyitott lenni az ízekre, az ehető rovarokra nem tudom rávenni magam. Hiába a győzködés, hogy sovány hús, meg hogy mennyire jót tenne a föld ökoszisztémájának, ha inkább ezt ennénk a tenyésztett hús helyett, még a gusztusosan, mandarin és narancsgerezddel pálcára szúrt és csokoládé fondübe mártott rovar sem hozta meg a kedvemet hozzá. Sajnálom, ezt nem. Azért tetszett a borostyános zárvány és a kakasos nyalóka keresztezése: vehetünk gyermekünknek (?) égetett cukros nyalókát, melyen átsejlik egy-egy bogár vagy rovar, mintegy megkoronázásaként az édességnek: ha végeztél vele, roppanthatsz. Mondjuk ők inkább spontán szeretik a kertben az ilyesmit intézni, nem efféle szervezett módon.

Kamionok, csillagok

Bemutatkoznak a városban furikázó ebédelős furgonok, köztük a szeptemberben elsőként elindított vietnami mozgóbüfé, a Camion Bol. Kitalálója egy televíziós szakácsverseny, a MasterChef döntőse: a vietnami származású Nathalie Nguyen. A nem-jük, azaz a tavaszi tekercsük zseniális. Ebédünk az Eat the Road furgon hamburgere, vastag burger, rózsaszínre sütve, kellő mennyiségű kísérővel, igazi sült krumplival. Klassz. Amatőr főzőversenyből itt sincs hiány, idén hatodszorra rendezik meg a szalon keretein belül, ideges résztvevők sürögnek a főzőlapok körül, gőz- és néha füstjelekből tudhatjuk, épp melyik fázisnál tartanak. Professzionális változata a Guy Martin-féle műhely, bemutatókkal, tanfolyamokkal folyamatosan a három nap alatt. A Grand Véfour Étterem Michelin-csillagos séfje dedikálja frissen megjelent könyvét. Közvetlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy lazán negyed órás előadásban válaszol egy-egy kérdésemre. Megtudtam tőle, hogy bár nem igazán ismeri a magyar gasztronómiát (azért Széll Tamással és az alapokkal képben volt), kedveli a magyar borokat, főleg a „likőrösebbeket”. Bármit is jelentsen ez.

Guy Martin és szerzőnk, Németh Zsófia

A történet itt nem is ér véget, az év végéig más helyszínen, más kiállítókkal újra felkerekedhetünk, hogy körbenézzünk a második felvonáson.