Ma közel negyven országban termesztenek kereskedelmi mennyiségben teákat, Indiában például a turizmus után ez az egyik legnagyobb iparág. Az angoloknál az egy főre jutó teafogyasztás több mint két kiló évente, része az életformának, a délutáni teázásnak hagyományai, etikettje, és nem utolsó sorban történelme van. Nálunk is egyre több szakbolt és teázó terjeszti e nemes ital fogyasztási kultúráját, hogy a hatalmas kínálatban eligazodjunk érdemes tisztába jönni az alapokkal. A legfőbb fundamentum, hogy a teák minőségét elsősorban a szüretelés és a feldolgozás határozza meg.

 A királynő kedvence

A fekete tea talán a legismertebb fajta, a szárítást és a levelek sodrását követően fermentálják vagyis meleg levegővel kezelik, ami egy oxidációs folyamatot indít be. Ilyen például az Assam, a Ceylon vagy például a Darjeeling, ami az angol királynőnek is nagy kedvence. A fajtához tartozó nagy klasszikus az Earl Grey is, ez fekete teák keverékéből áll, amit  bergamott esszenciával ízesítenek. A fekete teákat 90-100 Celsius fokos vízzel forrázzák le és típustól függően 3-5 perc az átlagos áztatási ideje. Ezt a teatípust angolszász területeken főként tejjel fogyasztják, ami a fanyarabb ízeket selymessé teszi, és nem mellékesen kiemeli a fekete tea jellegzetes aromáját. A fekete tea élénkít, hiszen tartalmaz koffeint is, körülbelül fele arányban mint a kávé.

Egészségőrök

A nyersebb és fanyarabb ízű zöld tea antioxidáns hatása közismert, ezt a típust csak pörköléssel vagy gőzöléssel kezelik. A fehér tea azért olyan drága, mert bimbóit csak az év két napján lehet szüretelni. Kíméletes szárítás és természetes oxidáció után születik meg kissé édeskés enyhe íze. Ezeket a teákat maximum 80 Celsius fokos vízzel szabad elkészíteni, áztatási idejük maximum 3 perc. A zöld és a fehér tea is híres vitamin és ásványi anyag tartalmáról, utóbbi nyomelemekben kétszer gazdagabb zöld párjánál. Mindkettőnek rákmegelőző és immunerősítő hatást tulajdonítanak. Legközelebb a nem teanövényből készülő, de teaként fogyasztott italokról lesz szó.