Nem csalás, nem ámítás – valóban tíz perc is elég, hogy egy komplett vacsora kerüljön az asztalra! Persze ehhez egyrészt az szükségeltetik, hogy az apróra darabolt zöldség és a felkockázott hús ott legyen a kezünk ügyében, de utána már tényleg percek kérdése a kész étel. Másfelől viszont egy wok vagy egy pillekönnyű serpenyő is álljon rendelkezésre, amelyet szinte izzásig tudunk hevíteni. Ha e két feltétel együtt van, akkor a rizs párolására szánt idő is bőven elég lesz, sőt! Pár kavarintás, és még a főzés közben hallgatni tervezett podcast adás sem megy végig, máris ott gőzölög előttünk a friss vacsora.

Hogy miért ilyen hirtelen ez az étel, arra logikus a magyarázat: a forró és párás kantoni időjárásnak köszönhető, hogy kialakulhatott ez a technika. Hiszen ha a hőmérő higanyszála már az egekben van, akkor senkinek sincs kedve órákig a tűzhely előtt görnyedni. De tovább is van még, ahonnan ez a trükk jön!

Egy icipici hús is képes arra, hogy megízesítse a padlizsános ételt. Maximum egy golflabdányi mennyiségre gondoljunk, és bőven elég, ha fejenként egy evőkanálnyit számolunk. Egy kevéske, akár maradék vagy nyesedék disznóhúst bárddal pici falatokra érdemes aprítani. Ha hideg vizet adunk a husihoz, akkor mikor eléri a forró edényt, nem a zsiradékon fog sercegni, hanem egyből puha gőzben fürdik majd.

Ne csak a szósztól várjuk majd a – felszíni – ízesítést, hanem miközben benne vagyunk a kevergetésben, érdemes a belső részeket is aromával ellátni. Reszelt vagy picire vágott gyömbér, esetleg mogyoróhagyma nyugodtan mehet a wokba – ez extra lelket ad a stir-fry számára. A főzőcske legvégén dobjunk be két gerezd megzúzott, ám egész fokhagymát, majd fedjük le az edényt. Aztán tálaláskor vegyük is ki a két fokhagymát: így csak az illatuk járja át az ételt, nem kell egy falatot sem enni belőle, ha nem akarunk túl erős ízélményt.

Perzsa

Forrás: food52.com