Ahány ház, annyi szokás – és ahányféle a lakó, annyiféle lakberendezés is van. Ha a japán karaktert szeretnénk megragadni, akkor a letisztultság juthat először eszünkbe. De több is van a szigetországban, ahonnan ez jön. Az úttörő wabi-szabi stílus legalább annyira filozófia is, mint dizájn – itt az eredetiség és a hitelesség számít leginkább. Azaz, hogy meg kell próbálnunk elfogadni, hogy az élet maga – nem tökéletes: világunk múlandó és sérülékeny. Lakberendezési tárgyakra lefordítva annyit tesz, hogy ez a stílus értékeli a valós, természetes anyagokat, a maguk nyers és sallangmentes voltában. Esztétikailag nincsenek nagy igények – egy pici melegség adódjon a holmikhoz, melyeknek jelentőségteljes múltja és története van. Olyan tárgyakról van szó, amelyek érzéseket váltanak ki, legyen az lelki vágyódás vagy édesbús felindulás – és már meg is van a wabi-szabi lényege.
Magát a taosta, majd zen-buddhista gyökerű fogalmat nehéz lefordítani, inkább úgy ragadható meg, mint egy zordból különlegessé érett világlátás: a wabi a nemes szépséghez kapcsolódik, mely mégis egyszerű és szerény. A szabi pedig az idővel bekövetkező, biztos pusztulás tudatos szemlélete. A kettő együtt pedig nagyon japán – a minket körülvevő környezet szépségét keretezi ez a kultúra, ahol a természet a különböző minták, színek és formák fő forrása. Az elemi erők itt nem az ellenségeink, és a hanyatlás is a maga elkerülhetetlenségében teszi értékessé a múlandó szépséget. Ha kedvet kaptunk ehhez a borúsan gyönyörű stílushoz, akkor nosztalgiát ébresztő, semleges árnyalatokban gondolkodjunk: szürke, bézs vagy földszín kerülhet a sima, illetve durvább felszínű falakra, mely felületeket olykor vibráló színekkel törhetünk meg. Tökéletlen, ám annál beszédesebb tárgyakkal vegyük körül magunkat: viharvert, repedt és rozsdás cuccok is bátran jöhetnek, akár szobrok és antik vázák formájában is. Semmi műanyag – csak olyan természetes anyagokat válasszunk, mint fabútor, lenvászon, pamut, juta, illetve márványból, agyagból, kerámiából vagy kőből készült dolgokat.
A kevesebb – több, a Felkelő Nap országában pláne: a hivalkodó, kérkedő és csicsa dolgok helyett a minimumban lássuk meg az előkelőséget. Az asszimetria, a bensőségesség és a természetes folyamatok, ciklusok tiszteletben tartása lehet fontos még. Illetve a rend – a káosz ellehetetleníti ezt a kiegyensúlyozott hangulatot.

Perzsa

Forrás: home.onehowto.com