Hugh Fearnley-Whittingstall menő londoni szakácsként (abban a River Caféban dolgozott, ahol Jamie Oliver is éveket töltött) tengette napjait, amikor is elege lett a pucolásból és felcsapott gasztroújságírónak, hogy aztán az angol tévé berkeiben csiszolgassa tehetségét. A nagy dobás a River Cottage sorozat (Kapa, kasza, fakanál) volt. A vidéki kaland éppen hét éve kezdődött, és azóta mozgalommá nőtte ki magát, amely lényege igen egyszerűen összefoglalható: vissza a gyökerekhez! A sikerhez azonban kevés egy hangzatos szlogen, viszont elengedhetetlen Fearnley-Whittingstall praktikuma, humora és valóban kiváló receptjei.

Vissza a gyökerekhez!

Magyarul eddig egy kötete jelent meg, a River Cottage minden napra, és bátran állíthatjuk, hogy ennek a szakácskönyvnek minden konyhában ott a helye. A receptek zömében egyszerű és olcsó alapanyagokra épülnek és az elkészítésük sem jelent akadályt egy átlagosan tapasztalt szakácsnak. Az eredmény azonban minden várakozást felülmúl, annyira hogy még egy sárgaborsóleves is ünnepi fogássá válik. És most itt az újabb gyöngyszem, a Három jó dolog a tányéron. Jó, mondhatnánk, valamivel mindig elő kell rukkolni, de Hugh esetében csak támogatni lehet ezt a törekvést, ugyanis sikerült hozni az előző kötet nagyszerűségét. Bár az előző kötet vicces rajzocskái keltette derű most kimarad, azért vannak cuki rajzok, spagettivel ugrókötelező főhős és természetesen gyönyörű ételfotók. Meg vastag lapok és masszív borító, aminek köszönhetően nem kell attól tartanunk, hogy tönkretesszük az egészet, ha főzés közben, kissé maszatos kézzel lapozunk a kívánt recepthez.

Mágikus hármas

Fotó: rivercottage.net

A három jó dolog persze az adott étel három fő alapanyagára vonatkozik és itt derül ki igazán, hogy milyen széles körből merít Fearnley-Whittingstall. A bab-paradicsom-olívaolaj vagy a meggy-csokoládé-tejszín nem tűnik újdonságnak, de ettől még a végeredmény hibátlan. A tészta-spárga-chorizo, pikáns és ötletes, de azért nem dob tőle az ember egy hátast, azonban a csirke-rukola-ribizli már komoly lépés a homár-uborka-alma és az endívia-őszibarack-véres hurka nyújtotta bűnös örömök felé. Persze lehet szöszölni, hogy nem is három mert kell vaj, meg bacon, meg brandy, de a könyv erre a kritikára is választ ad. Míg az előző kötet az alapanyagok nagy kategóriáit mutatta be részletesen (pl. halak, húsok), addig ez szinte háziasszonyképzőnek is felfogható. Egyrészt majd minden recept alján ott van, hogy mit mivel válthatunk ki, másrészt a kötet végén található válogatás összegyűjti, hogy minek kell lennie egy tisztességes hűtőben és spájzban. És valóban, legyen otthon vaj és hüvelyesek, fokhagyma és csili, mustár és majonéz, no meg persze brandy. Ha pedig mindez a rendelkezésünkre áll, akkor már csak három jó alapanyag kell a szuper ebédhez, meg a döbbenethez, hogy mennyire jó dolgokat lehet főzni, ha az embernek egy ilyen jó ízlésű és tapasztalt szakács mutatja az utat.

(Hugh Fearnley-Whittingstall: Három jó dolog a tányéron, Alexandra 2013, 415 oldal, 4999 Ft)