Kalandozzunk kicsit a korábbi évszázadok gasztronómiájába! Mutatunk nektek pár olyan – elsősorban brit – ételt, amelyek eredeti formájukban ma már valószínűleg nem kerül az ünnepi asztalokra, a régi korok emberei viszont előszeretettel fogyasztották.

Mince pie (omlós-gyümölcsös pite) hússal és egyéb piték

Ez a brit tradíció Európa és Amerika több részén is gyökeret vert, a mince pie még ma is klasszikus karácsonyi fogásnak számít. Omlós, vajas tésztából, különböző aszalt gyümölcsökből és fűszerekből áll (ribizli, cseresznye, mazsola, barack, fahéj, szerecsendió), ezeket faggyúval főzik össze. A töltelék elnevezése mincemeat.

Már a 12. század óta készítették, sőt egyes vélemények szerint még régebbi, római eredetű süteményről van szó. Az ókori Rómában ugyanis a karácsony idején tartott fesztiválon, a Szaturnálián is felszolgáltak hasonló ételt. A mai piték már nem tartalmaznak külön hozzáadott húst. Abban az eredeti verzióban viszont, amelyet a 12. századi keresztes lovagok hoztak magukkal a Közel-Keletről, a gyümölcsök és fűszerek mellett édes húsok is szerepeltek.

A középkorban másféle piték is kerültek a karácsonyi asztalra. Ezeket általában a szegényebb emberek sütötték, akiket a tehetősebbek megajándékoztak olyan húsokkal, amiket ők nem fogyasztottak el. Így került szív, máj, nyelv, fülek és agy a szegényebbekhez, akik ezeket aztán összekeverték mindennel, amihez csak hozzájutottak, és pitét sütöttek belőle.

Frumenty – 1300-as évek

A legrégebbi angol ételek egyike – egész Nyugat-Európában ismert volt –, amely tulajdonképpen nem más, mint búzakása. A búzához vizet öntöttek, letakarták, és megvárták, hogy a gabona felszívja a folyadékot. A megpuhult búzához tojást és tejet adtak. Fogyasztották rummal, valamint gyümölcsökkel édesen, illetve sósan, húsételek köreteként. A mai karácsonyi pudingok elődjének is nevezhető.

Vaddisznófej – 1500-as évek

Vaddisznóra már a római korban is vadásztak, karácsonyi fogásként viszont csak a 16. századtól tekintettek rá. Fennmaradt egy 1553-ban lejegyzett recept, amely szerint a fejet megfőzték, rácsra helyezték, leöntötték borral, majd folyamatos borral locsolgatás mellett roston megsütötték. A megterített asztal közepére helyezve tálalták, és általában fekete szósszal szolgálták fel. Ez utóbbi külön érdekesség: cseresznyeszirupból, cukorból, gyömbérből, borsból, szegfűszegből, mazsolából, mandulából és fahéjból készítették.

I. Erzsébet uralkodása alatt a tehetős háztartásokban hatalmas karácsonyi lakomákat és banketteket rendeztek édes és színes finomságokkal. A cukor ebben az időben igen drága volt, státusszimbólumnak számított, ezért válhatott az ételek legfontosabb hozzávalójává.

Yorkshire pite – 1700-as évek

Hannah Glasse „A főzés művészete” című 1747-ben kiadott könyvében fedezhető fel először ez az igencsak laktató és tömény karácsonyi fogás, amelyet nem túlzás talán a világ leghúsosabb pitéjének nevezni. Először a szakácsnak meg kell tisztítania és le kell csontoznia egy libát, egy pulykát, egy baromfit, egy fogoly madarat és egy galambot. Ezután beízesíti őket szerecsendióval, szegfűszeggel, fekete borssal és sóval. A madarakat beleteszi a pitébe, először a galambot, majd a következik a fogoly, a baromfi, a liba és végül a pulyka. De itt még nincs vége, a recept szerint jut még bele nyúl, erdei szalonka és erdei vad. Végül tésztaréteg kerül a pite tetejére, és teljes 4 órára mehet is a kemencébe.

Párolt osztriga – 1800-as évek

Az osztriga nem mindig számított annyira exkluzív ételnek, mint manapság, sok tengerparti városban olcsó, könnyen hozzáférhető alapanyag volt. Nehéz megítélni, hogy mikortól fogyasztottak osztrigát karácsonyi fogásként, általában az 1800-as években Amerikába költöző írekhez kötik a hagyományt. Korábban is halat ettek karácsonyra, egy ling nevű, sózott halból készült ételt, ám ezt nem tudták az Újvilágban elkészíteni, ezért fordultak az osztriga felé. Az osztriga a világ több részén napjainkban is közkedvelt karácsonyi fogás.

Forrás: Finedining lovers, Mirror