Na ha valamiről eddig nem beszéltünk, az a rizs. Haha, csak viccelek, számtalanszor írtam róla, a téma – úgy tűnik – kifogyhatatlan. A rizs sorozat most egy nagyon fontos állomásához érkezett: a barna rizs helyes, vagyis inkább úgy mondanám, megfelelő eredményt elérő főzéséhez. Mert hát, valljuk be őszintén, a fehér rizst egyszerűbb jóra, pergősre főzni, mint a barnát, és persze rövidebb idő alatt megvan. Viszont a barna rizs érdemeit el kell ismernünk, és ha te ma épp azt akarsz főzni, akkor átadom neked azt a tudást, amit én az évek során tapasztaltam ki.

Szerencsére a gyerekeimnek minden „rizs”, ami hasonlít rá, lehet az barna rizs, vagy bulgur, nekik mindegy. Úgyhogy én leginkább barna rizzsel okoskodom itthon, ezért tapasztalat az van bőven. Viszont csak nemrégiben jöttem rá a titok nyitjára, vagyis, hogy ebből a tápanyagdús gabonából majdnem ugyanolyan pergős állagú köretet tudok produkálni, mint a fehér rizsből. Mindkettőnél az a lényeg, hogy a keményítőt minél kevésbé engedjük a vízbe, ugyanis ez ragasztja össze a szemeket. Ezért van az is, hogy a rizottót kifejezetten kevergetni kell, hogy minél több keményítő oldódjon a folyamatosan adagolt főzővízbe, mert ettől lesz igazán krémes. Na de vissza a barna rizshez, mert most egy meglepőt mondok: kezeld úgy, mintha tésztát főznél. Vagyis egy jó alapos öblítés után, szépen forrald fel egy csomó vízben. Nem kell méricskélni, egy nagy lábos víz pont jó lesz néhány marék rizsnek, amit akár akkor is beledobhatsz, ha már forr a sós víz, de az egyszerűség kedvéért a vízzel együtt is felforralhatod a rizst. Fedő nélkül, nagyjából fél órás forralás után szűrd le (nem kell alaposan), de SEMMIKÉPPEN NE MOSD ÁT! Azonnal tedd vissza a lábosba, fedd le, és tedd félre kb. 10 percet gőzölődni. Ha már teljesen elkészült, akkor, és csak akkor keverd át egy villával. Erre az angol a “fluff up” kifejezést használja, ami nagyon találó, mert ugyanez a kifejezés illik a dunyhák, párnák felrázására, ami igazából nem is rázás, mint tudjuk, hanem veregetés ütőgetés, a lényeg, hogy felpuffadnak, levegősebbek lesznek. Na itt is ez a lényeg, hogy levegősebb, pergős legyen a rizs, nagyon finoman, szinte épp, hogy csak simogatva kell átkeverni.

És kész is a pergő barna rizs. Nem mondom, hogy gyors, nem mondom, hogy egy mozdulat, de szerintem bőven belefér egy ebéd elkészítésébe, és többszörösen kifizetődő, mert nem csak jobban laktat, hanem egészségesebb is, mint a fehér rizs. És most, hogy már tudod, hogy kell tényleg jó rizst főzni, miért ne próbálnád ki?

A fotó illusztráció